Nahát, ezen is túl lettem. Otthon ez a hétvége általában a lovas-karácsony időszaka volt. Ennek megfelelően rám is tört a nagy-nagy honvágy ismét. Aztán beszéltem szombaton néhányatokkal (gyakorlatilag reggel 8 és délután négy között a gép előtt ültem:) és sokkal jobb lett...
De ugye mi is történt itt? Pénteken volt az iskolai karácsonyi móka. Ez egy olyan házban volt, mint otthon vannak a régi uttörőtáborok közös termei. A magam részéről péntek délelőtt tudtam meg, hogy kaját és piát kell vinni... tehát meló után boltba, aztán lezuhi és máris ott kellett szépen, mosolygósan megjelenni. Mit mondjak? Nem vártam sokat ettől, de ez még annál is rosszabb volt. :) Az emberek ilyen "jól érzem magam, ha bele döglök is" típusúan buliztak. Na, itt eltöltöttem négy végtelennek tűnő órácskát, megittam egy pohár bort és 10re, mint a jó gyerek már itthon is voltam.
Ezzel ellentétben a szombati. FACES-party (szervezet, aki kiutalt ide, Columbiában - fővárosban). Ide is én vezettem, mert még kb. szeptemberben megigértem Pablitonak, hogy kiviszem a reptérre. Igenám, de a gép reggel 6kor indult, tehát 4 körül akart kiérni kis barátom. Nem baj, majd addig elbulizzuk az időt! ;) Summa summarum, tökéletesen józanul végigtoltam két bulit egymás után. Az első ugye a FACES buli volt, de utána elmentünk egy salsa partyba. Majd fél kettőkor közölte a csapat, hogy megyünk. Majd három nagyon kedves barát (Pablo, Katherine és Leo) tök részegen megbeszélték, hogy nekem az lenne a legjobb, ha nem vezetnék egyedül Aikenbe, mert az több, mint egy óra, és biztos fáradt vagyok, hanem menjek Orangeburgbe Leo és Katherine lakásába. Így lett, hogy az időközben ottragadt Luigit (tico) is beleértve, négyen kisértük ki Pablitot a reptérre. Aztán Orangeburg, végül fél négykor sikerült elaludni. Úgyhogy vasárnap kényelmesen délig alszás, filmnézés, majd fél négyre hazaérés. De itt legalább jól éreztem magam. :D
A gondolattól, hogy Bálint jön, meg mégjobban! :D Már nagyon - nagyon várlak, és ugyan azt igértem, hogy nem fogom halálra szervezni az ittlétedet, remélem, hogy legalább a fele belefér az időnkbe, amit kitaláltam. Hiába, az ember mindig kap újabb és újabb ötleteket.. :)
Nagyon hiányoztok...
