Mégpedig nagyon. Testestül - lelkestül. Ma már kitakarítottam, még mosni kell aztán összepakolni és indulásra kész vagyok. Hétfőn a szomszéd Luci-Razvan párost kiviszem a reptérre, hazajövök és már jön is értem Katherine, hogy elvigyen hozzájuk. Ott megalszunk (Vicuska, ez jó hely:) és másnap elindulunk Cunnecticutba. Itt lesz ugyanis amerikai barátnőm esküvője, szombaton. Majd vissza kedden, ismét egy ottalvás és másnap máris reptér és megyek haza. Tehát gyakorlatilag Aikenből hétfőn pattanok, az Államokból pedig rá egy hétre, szerdán.

Takarítás közben ráértem elmélkedni a világ nagy dolgain. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki támogatott az elején, a közepén, a végén, akinek volt egy kedves szava, egy bíztató tekintete, egy mosolya. Szóval köszönök mindent! :) Nagyon jó volt nekem ez az év itt. Sok kedves emberrel ismerkedtem itt meg, és sok vidám pillanatot töltöttem velük együtt. Úgyhogy vissza is jövök! :D

Azt, hogy otthon legyek, már iszonyatosan várom. Pont ma beszéltük Zsuzsával, hogy milyen jó lesz csak úgy tévézni, vagy ülni a jó kis magyar dugóban. A nagy bulik, az, hogy a szomszéd asztalnál ülők is magyarul beszélgetnek, holott nem is ismerjük egymást.. :)

Nagyon mennék már, na! :D