Sziasztok!

Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy annyi minden történt velem, hogy nem értem rá leülni a gép elé, hogy ezt meg is osszam veletek... úgyhogy Zsófi, pontosan tudom, hogy mi az az ingerszegénység... de lehet, hogy a galambok ilyen ritkán esznek normális esetben is. Nem hiszem, hogy megdöglene, mert gondolom, hogy akkor a T. Szülők nem etetnék! :)

Na, hát velem, meg még mindig semmi olyan nem történt, ami ne történhetett volna akár otthon is. (Na, jó, tény, hogy otthon biztos nem megyek el egy szállodába gányolni!) Ami boldogsággal tölt el, az az, hogy már három napja süt a nap, és viszonylag meleg van. Úgyhogy a szabadidőben előszeretettel veszek fel rövidnadrágot, és ijedezve tapasztalom, hogy olyan fehér vagyok, hogy kb. világít a lábam a szürkületben...

Ahhoz, hogy ne haljunk meg az unalomtól Orsival, rá kellett jönnünk arra, hogy a legjobb lesz, ha egy kicsit pörgősebb város után nézünk. Így született meg a döntés, hogy menjünk Dublinba. Ahol minden sokkal drágább (kb. a kétszerese ennek), meg egyetlen ismerősünk Ferecskó Reni, aki rengeteget segít, de nyilván a végtelenségig őt sem lehet húzni... Úgyhogy, majd meglátjuk. Ehhez egy hónapot úgyis még elidőzünk itt.

A melóról annyit, hogy akikkel együtt dolgozunk, egytől egyig eléggé gázok. Többnyire lengyelek, de vannak csehek és szlovákok is. Ezek az emberek többnyire értelmiségi fiatalok, a jó öreg Közép-Európából, alig-alig angol nyelvtudással, és egymás közti szláv nyelv ápolásával. Innen 2 ember lett szimpi. Az egyik egy szlovák lány (ő Martina), a másik  egy lengyel srác (Rafal). Ehhez képest vannak vagy tizen. A másik ágon a nyugdíjas-korosztályból az ír nénik. Senkivel nem bandáznak különösebben, jól láthatóan utálnak mindenkit, aki nem beszéli az angolt. Innen az egyik nekem már régóta szimpi... ő (Ann) az, aki soha, de soha nem mosolyog, és olyan gáz az angolja, hogy távol álljon tőle Shakespeare nyelve..:). Ma az ebéd közben nem kis hisztit csaptam, mert nem találtam a kávét. Erre ő adott. Látványos hálálkodásom után még beszélgettünk 1-2 mondatot, majd délután, amikor ő már végzett, segített nekem egy kicsit...:) Konkrétan a porszívó téma itt eléggé szívás:), mert 3 embernek jut 1. Persze neki mindig van, és amikor ő lelépett, mondta, hogy vegyem el nyugodtan. Majd jött egy lengyel csajszi, hogy kell neki, elvinné. Mondtam, hogy vigye nyugodtan. Erre megjelent Ann, és állati idegesen közölte, hogy azt NEKEM hozta, úgyhogy adja vissza! :) hmmmm..... angol beszéd, kávé függés - hatalom. Porszívó tulajdonjoga - mázli... :D

Na, ennnyi. Most hívott minket Feri, hogy menjünk a partra, úgyhogy megyünk! :D Rövidnadrágban!!! :D El se hiszitek, hogy mekkora kincs a Nap! :D


Ha hazajövünk, Orsi csinál túrós csuszát, és én meg majd folytatom.... ja, nincs itt túró, úgyhogy köszi anyu, hogy szereztél és elpostáztad!

Sziasztok