Ez a hét valahogy a repjegyek körül forgott... vagy az időpontot kellett több emberrel egyeztetni, vagy a repjegyet kellett megvenni. De ne kezdjem már megint a közepéről!
Tehát. Hétfőn és kedden egész délután Zsuzsával nézegettük, hogy hogy kéne jönnie, mi a legjobb, legolcsóbb, meg ilyenek. Végülis tegnapra sikerült kitalálni, meg is akartam innen venni, na, ez nem sikerült, mert az arabok nem fogadták el az amerikiai bankkártyámat. Nem baj, drága Tesókám ma megvette, tehát március 27.-én érkezik. Erre én legott ki is vettem egy szabadnapot, hogy elé tudjak fáradni! :)
Aztán, ugye lassan ki kellett találnom, hogy mégis mikor kívánok ismét magyar földre lépni. Ez önmagában egyszerűen hangzik, hiszen tudom, hogy mikor van vége a sulinak, meg mikor kezdődik jövőre. DE! Lócival elhatároztuk, hogy kijön ide a nyár folyamán, és megtekintjük együtt Californiát és a Grand Canyont. Viszont, Lóci barátunk úgy döntött, hogy pontot tesz egy hosszú évek óta halogatott dolog végére és lediplomázik. Tehát államvizsgáznia kell. Naná, hogy egy egész hónap van nekik e célból megadva. Én meg ne már, hogy itt legyek egy egész hónapot, hogy várjam a csodát. Tehát, kitaláltuk, hogy vissza együtt jövünk, addigra már ő is tutira túl lesz rajta és jó eséllyel nekem sem lesz fizikai fájdalmakkal járó honvágyam. Innen már csak Katherinnel kellett egyeztetni, mert az esküvőjük után együtt jövünk vissza. Így alakult, hogy június 24.-ét szemeltem ki a hazamenetel időpontjára. A visszautam, ha minden jól megy, július 24.-én, vagy nagyon akörül lesz.
Tehát, írtam is Ricknek, a FACES pénz-emberének, akik ugye idefele megvették a jegyemet, hogy kéretik a fenti időpontra átiratni a jegyem. Két nappal később (ami csak azért felháborító, mert vegyük észre, hogy belőlünk él, ergo már a másnapi munkaidőben elvárt lenne olvasnia a levelemet és válaszolnia) írt, hogy ezt én intézzem. Fel is hívom a légitársaságot, hogy akkor mit szeretnék. Mondja a nő, hogy egyébként azt tudom-e, hogy átiratni egy jegyet 100 euróba kerül. (Hökk) Nem, nem tudom. Tehát most írtam Ricknek vissza, egy nem annyira udvarias, mint inkább határozott hangvételű levelet, melyben emlékeztettem, hogy rohadtul nem én kértem, hogy a jegyem februárra szóljon visszafele, tehát erkölcsileg (és számomra anyagilag is:) úgy érzem jogosnak, ha ezt a 100 eurókát ő állná. Kiváncsi vagyok, hogy mit fog válaszolni.... a jövő héten. :)
Egyelőre ennyi. Ha biztosat tudok, ugyanitt jelzem. Aztán még majd azután jön az ide vissza menő repjegy, aminél például meg kéne tudnom, hogy lehet-e a kiindulási helyen változtatni. Mert ugye én otthonról egyből San Fransiscoba mennék, de nem csodálkoznék, ha legközelebb kicsit közelebbről mennék vissza.
Bonyolult, na.
