A szabadidőmben meg bandáztam az újdonsült lakótársaimmal, elolvastam Tamás blogját és szervezgettem az utamat. A lakótársak még mindig nagyon aranyosak, a magam részéről örülök, hogy ide cuccoltunk! :) Tamás, a blogod iszonyúan tetszett. Nagyon jó stílusa volt, többször felnevettem, miközben olvastam. Sajnos volt, hogy a szlovák srác jelenlétében, aki megkérdezte, hogy min röhögök. Próbáljatok lefordítani egy ilyen típusú mondatot, hogy ha esetleg lezuhan a gép, akkor a mellettem lévő dagadt nőt lestipi-stopizhatom. :) Úgyhogy bevonultam a szobámba heherészni.

A Dubai-progit már iszonyatosan várom. Minden papír a rendelkezésemre áll, holnaptól már csak shoppingolnom kell ezt-azt. Aztán uzsgyi! Remélem, hogy Zsuzsa ki tudsz jönni elém, mert biztosan elveszek egy egyenes vonalon is! Ismersz! ;)

Még valami az írekről. Már sokszor gondoltam arra, hogy itt egy külön bejegyzést szánok arra, hogy mi idegesít bennük, és mi az, ami tetszik. De nem teszem inkább, jön majd, ahogy jön. A legidegesítőbb bennük, hogy bárhol, bármikor ocsmány módon szívják az orrukat. Mindegyikük. Majd egy nagyot nyelnek. Grrrrr. Amikor megkérdezed tőlük, hogy adjak-e egy zsepit, furcsán néznek rád, és mondják, hogy nem. A másik, a csámcsogás. Nekik biztos nem mondták, hogy nem fognak tudni így az angol királynővel egy asztalnál ülni, mint ahogy engem "stresszeltek" kiskoromban. Meg azt a zavarbaejtő kérdést sem kaphatták soha, hogy "mire való a kezed?". Még Ronan is (30 gyerekkel szemben) simán beszél, miközben ásít, sőt, még köhögés közben sincs a szája előtt a keze. Undorító.

Ami viszont szimpi, hogy még mindig nagyon kedvesek. Legalábbis velem. Gondolom, hogy amíg nem szarok a fészkükbe, addig ez így is marad. És ugye miért tennék ilyet. Meg az a hihetetlen optimizmus. A problémákhoz kétféle képpen állnak hozzá. Ha megoldható, akkor megoldják. Ha nem, akkor meg minek rágódni rajta. Úgyhogy még mindig próbálom tágítani a világképemet. Jövő héten Dubaiban! :D Már csak 4-et kell aludni! :)

Jó éjszakát, mindenkinek!