Tegnap este lefekvéskor jött Juli, hogy azt hallotta a tévében, hogy óriási hóvihar érkezik, és lehet, hogy holnap nem kell menni suliba. Na, pont a legjobbkor, nekem egy csomó emberrel kellett időpontot egyeztetni, hogy tudjunk találkozni. Tehát, ha mondjuk ez az egész hiszti egy nappal később lett volna, boldog lettem volna. (Nekem semmi sem jó.:)

Szombaton nagyon esett. Vasárnap is, néha mármár havas eső is volt. Ugye éjszaka a pánik mindenhonnan, reggel meg a részemről pánik, mert felkeltem fél 7kor és verőfényes napsütés, hideg ugyan, de határozottan nem találkoztam felhővel. Most akkor mi van??? Julinak úgy kellett meggyőznie, hogy ma nem dolgozunk. :D

Felhívtam az én tündér-virág asszisztenciámat, aki sírva mesélte, hogy a hétvégén a férjének szívrohama volt, most is ott van a kórházban. Szegényke... persze nem is akartam zavarni ilyen hülye kérdésekkel, miszerint szerinte sincs-e hóvihar kint. Most nagyon aggódom érte.

Ja, az alapja az egésznek, hogy itt ugye nem tudnak és nem is akarnak tudni a hóban vezetni. Na, ezért veszélyesnek ítélik meg itt, hogy a hóban kötelező legyen dolgozni menni...