Laza lelki tartással

Na, végre! Negyedik napja, hogy Bálint elhagyta az Államokat, nekem meg csak most lett időm arra, hogy összeszedjem magam, és némi élménybeszámolóval rukkoljak elő.

Hívjuk B ittlétét nyaralásnak, mert hiába, hogy decemberben jött és januárban ment, mégiscsak végig verőfényes napsütés és meleg volt itt. :P

Tehát Bálintunk egy nagyon hosszú repülés után végre megérkezett Columbiába. Érdekes volt, hogy az első mondata tökéletesen megegyezett az én első itteni gondolataim egyikével, miszerint Horvátország illat van. Gondolom, hogy ugyanazok a fenyők, meg a meleg levegő szaga ez. Szóval nyilván jól utazott eddig is, ne is menjünk egyből haza, húzzunk el Spartanburgbe, mert még korábban megigértem Eliannek (tico), hogy másnap reggel eldobom a reptérre. Tehát még laza 2,5 óra autókázás, és ripsz-ropsz megérkeztünk oda.

Majd korán kelés, Eliant összekukáztuk a sulijában, és kivittük a röptérre. Ott egy perces búcsú, és irány Aiken. Aztán nagyjából másnap ellátogattunk Orangeburgbe Leo-Katherine párost meglátogatni, akik egyébként december 26.-án összeházasodtak! :) Velük pedig megtekintettünk Charlestont, ami azért volt számomra nagyon érdekes, mert rég nem láttam már európai típusú várost... Ez pedig az volt. :)

Úgy lett végül, hogy Aikenben töltöttük a karácsonyt. Minden hozzávalót megvettünk (karácsonyfa – dec. 24.-én 1$ volt :) és elkezdtük a magunk-féle szolid karácsonyi hangulat megteremtését. (Bálint feldíszítette a fát, én sütöttem husit, elénekeltük a Mennyből az angyalt, ajándékokat bontogattunk, miegymás.) Azt kell mondanom, hogy szolid, de kedves kis karácsonyunk volt.

Másnap felkerekedtünk, és elindultunk. (Értsd: reggel 10 órakor álltam neki kimosni a ruhákat, amiket el akartam vinni, közben megvitattuk, hogy egyáltalán hova is menjünk. :) Így kerültünk először Savannah-ba, majd Jacksonville-be. Innen nem készültek képek, legalábbis nekem nem tűntek fel. :$ Egyébként Savannah Georgia-ban van, és egy nagyon szép város. (Ne lepődjetek meg nagyon, de a Savannah-folyó partján van.:) Itt az egyetlen problémámat az jelentette, hogy amikor kiszálltunk a kocsiból, nagyon kellett pisilni. De december 25.-ét írtunk aznap, tehát minden zárva volt. Végül egy óra múlva, könnyekkel küzködve egy Hilton szállodában kértem meg az első staff nénit, hogy hadd használjam már a mosdót... :$ Este Jacksonville-ben aludtunk, ami meglehetősen bizarr élmény volt. Egy kis Inn-t néztünk ki, ezek kb. mindig ugyanolyanok, dehát egy éjszakára tök mindegy, ugye. Nos, ez a lehető leglepukkantabb szállás volt. Legalábbis akkor még azt hittük. ;)

Másnap elmentünk Orlandoba. Itt két éjszakát töltöttünk egy klasszisokkal jobb helyen. Elmentünk a Kennedy Space Centerbe, erről viszont azért nincsenek képek, mert véletlenül elvesződtek az informatika sűrű erdejében. ;) Itt nagyon érdekes dolgokat láttunk. Először is megtekintettünk egy Holdutazásokkal kapcsolatos filmet. Végig a fejemben volt, amit Buci írt a blogjába, miszerint ezeket a filmeket gyerekeknek készítették. Kiegészíteném, hogy szerintem gyerekeknek, vagy a témához egyáltalán nem értő külföldieknek. ;) Aztán láttunk kismillió űrhajót, kívülről, belülről, alulról, felülről. A vártakkal ellentétben érdekes volt. :) Láttuk azt az irányítóközpontot is, ahonnan az akkori utakat irányították a Holdra. Itt egy kis animáció is volt, nagyon bájos. Nekem a legjobban mégis az tetszett, amikor egy szimulátorban "kipróbálhattuk", hogy milyen a kilövés pillanata. Ez inkább ilyen kis gyerek-szimulátor volt, mert eleve rendesen ülve indultunk. (Pedig egész nap azt láttuk, hogy ők a támlán "fekve" indulnak el.) Nem baj, tényleg fel sem tűnt, hogy étlen-szomjan játszottunk el vagy 8 órát itt.

Aztán másnap Bálint ötlete alapján elmentünk egy indián rezervátumba, a Big Cypress Semiole Reservation-be (épp most néztem meg a hűtőmágnesről:). Hát, itt aztán tényleg minden volt, mint a búcsúban! :) Este 6 órára érkeztünk meg. Volt egy hely, amolyan vadaspark-féle. E körül voltak ún. chikeek (csikik:), amikben indián őseink éldegéltek még a kőkorszakban :P, a mocsár közepén. Nahát, mi is egy ilyenben aludtunk. Tehát 6 órakor megvettük az ajándékboltban a szállást (meg a hűtőmágnest:). Itt mondta a néni, hogy akkor ők most 7-kor bezárnak, a kapu 9-ig lesz nyitva. Ha ezek után ki akarunk menni, akkor majd a biztonsági őrrel leszünk szivesek egyeztetni. Nekem az első gondolatom: "Vazze, ezek azt akarják, hogy itt aludjak mindenféle más ember nélkül az aligátorok között???" Nos, igen. Találtunk egy kis tüzet, de a másik két pár akik rajtunk kívül alkották a kétlábúak csoportját, jó amerikaiként nem jöttek oda bandázni. Tehát mi ott ültünk egészen fél 10-ig, amikor konstatáltuk, hogy ezek a trópusi szúnyogok bizony nem fognak aludni menni, mentünk inkább mi. Na, és itt jött a neheze. Éjjel arra ébredtem, hogy olyan hangot hallok, mintha horkolnának. Persze gyorsan kérdeztem is Bálintot, hogy ugye ez a szomszéd bácsi... :) Nos, nem, (reggel az egyik staffal a mosdóban meg is beszéltem), ezek a "kinti" aligátorok voltak, akik éjjel a "bentiekkel" csacsogtak egy keveset. Mondanom sem kell gondolom, hogy végtelen-hosszú éjszaka után fél 8-kor már a kávémat szürcsöltem az étteremben. De ezután viszont nagyon jó volt. Airboattal meg egy nagyon magas mocsár-járóval körbenéztünk, azt kell hinnem, hogy minden egyes állattal találkoztam rezervátum-szerte. :)

Na, ezután a kis kaland után már nem is hangzott rosszul, hogy a maradék néhány napunkat töltsük a méltán híres Miamiban. Tehát itt hostelbe mentünk, és ott lakoztunk a rendelkezésünkre álló maradék két éjjelen. A teljes napot, amit ott töltöttünk végig az óceán partján és a vízben vészeltük át. Ennek megfelelően mindketten rákvörösre égtünk, jómagam estére be is lázasodtam. Így én az előszilveszteri bulit (amit a hostelben lakó angol srácok szerveztek) én végig aludtam. (Pedig volt ingyen bor..:). Majd Szilveszter napján vissza, a tervek szerint Aikenbe. Még a FACES-partyn ugyan megbeszéltem Leoval, hogy együtt kéne átesni az újévbe, de Katherine dolgozik jan. 1.-én, tehát a buli ugrott. Na, útközben (ami alig volt 11 órácska - végig B vezetett:) felhív Katherine, hogy akkor mi van. Mondtam, hogy tök jó lenne együtt, meg minden, de ő holnap dolgozik, most jöttek vissza New Yorkból, haggyuk az egészet. Erre nagy megdöbbenésemre mesélte, hogy nem kell dolgoznia, mert nincs beteg a kórházban! :) Juhú, gondoltam magamban, és egy óra Aikenben létezés után elhúztunk Oragneburgbe. (Na, itt azért már én vezettem.:) Ami pedig ezen az éjszakán történt, az azt hiszem, történelmi jelentőséggel bír. :) Ugyanis néhány pohárka tequila elfogyasztása után elérkezettnek láttunk a helyet, az időt és a körülményeket arra, hogy levágjuk Bálint haját. Mintegy fél centisre sem. (Aki még nem látta volna B-t, eleddig derékig ért a haja.)

Ezután a buli után vissza Aikenbe, másnap Atlantába, megint másnap B haza. Szóval így telt.

Képeket, annak ellenére, hogy utalgattam rá, most nem teszek fel, mert valami baja van itt a Picassanak, és amíg meg nem fejtik a hozzáértő barátaim, addig képtelen vagyok megtenni a szükséges lépéseket. De majd szólok, ha lesznek! :)

A címbe azt írtam, hogy Zs-ig.... Drága egyetlen nővérkém! Az én tündéri, kedves-kedvenc asszisztenciám (mármár barátnőmnek mondanám) pont azon a héten szives lelépni Alaskaba tesót látogatni, amikor te jönnél, nekem meg dolgoznom kéne. Tehát nem tudom, nem nagyon kéne a gyerekeket valakire hagyni mindenféle háttér-támasz nélkül.... De erről majd még személyesen!!

Boldogabb új évet kívánok mindenkinek. A magam részéről a 2008-as év a nagy változásoké, és a felnőtté válásom egy újabb lépcsőjének megmászásáé volt. Aki ennek a bizonyos lépcsőnek a meghódításához erőt, energiát és egyéb segítséget adott, annak e fórumon is hála! :)

Ölellek titeket!