Sokaknak megígértem, úgyhogy elkezdek blogot írni...  Az a szörnyű ebben, hogy levelet sem szeretek írni, és eléggé furcsának tartom, hogy most elég sokmindenkinek írok egyszerre... úgyhogy lesz benne elég sok személytelenség, ezért mindenkitől előre is bocs... :)

Nehéz elkezdeni. Tegnap estig azt gondoltam, hogy igazából azért rossz, hogy elmegyek, mert sajnálom azokat az embereket, akiket itthon hagyok és fontos vagyok nekik..:)

Az a szörnyű viszont, hogy ezek az emberek nekem is iszonyú fontosak, tulajdonképpen az összes szerettemet itthon kell hagynom. Ha, már a szerettekről beszélek, nem csak az emberekre gondolok, hanem arra a három állatkára, akinek sikerült elég rendesen közel kerülnie hozzám. A fontossági sorrendet félre téve, a két ló (Szultán és Tanár Úr) és Joda (ő kutya:). Nyilván a lovak kapcsán az eddigi életemet eléggé rendesen befolyásolta így, vagy úgy, hogy hogy vannak a lovak. Most, meg lelépek, és ha bármi van velük, nem tudok semmit tenni az érdekükben... ez nagyon furcs lesz, legalábbis most így gondolom. Jodában az fog hiányozni a legjobban, hogy ő az a kutya, aki akkor is örül, amikor semmi reális oka nincs rá... :). Azt hiszem, sokat lehet tőle tanulni ebből a szempontból.

Na, jó, sikerült elkezdeni, nem igérem, hogy rendszeres lesz, meg mindig ilyen hosszú, de most kedv is és idő is volt... :)