Ez itt hosszúhétvége, hétfőn, tehát ma szünet. El is mentünk síelni öten. Úgy értünk oda, hogy el tudtunk menni éjjel síelni. Nos, rajtam (vagy inkább alattam) négy éve nem volt síléc, ehhez képest és ennek ellenére tényleg nagyon jól ment. Gyorsan mentem. Egyszercsak jött egy bucka, nekem meg a bal lábam rosszul érkezett. Nagyot estem. A következő pillanatban megjelent a bal oldalamon Juli, a jobbon Mihály (Juli férje) és mintegy jól összeszokott csapat felállítottak, majd megbeszéltük, hogy járni tudok, lemegyek, pihenek, meglátjuk. Egy óra múlva ismét a síliftben utaztam felfele.. :)

Otthoni reggel 6kor azért felhívtam az én drága szüleimet. Mivel tudom, hogy különösen szeretnek vasárnap reggel hat óra körül telefonon gyógyítani. :P. Megbeszéltük apuval, hogy valószínűleg csak részleges szalagszakadás, hiszen tudok járni, síelni is ;), meg ilyenek. Ezen az estén matracon aludtam. Reggel azért meg kellett kérni valakit, hogy húzzon fel, nem ment egyedül. Apu reggel mondta, hogy reméljük, hogy nem tört le egy darabka az egyik porcról a térdemben, és nem kezd el körbenézni, hogy mizu a szomszédságban. :) Na, erre nagyon megijedtem. A lábam most jobb. Főleg, miután megtudtam, hogy 1500 dolcsi a VIZSGÁLAT, és persze az én biztosításom nem fedezi ezt. Fakk. De fáj ha teljesen ki van nyújtva, meg ha nagyon be van hajlítva. Úgyhogy most majd pihenni fog, és reméljük, hogy jobban leszek.

A szüleim kapcsán pedig, ismét rá kellett jönnöm, hogy bárhol vagyok, mindegy, hogy milyen idős, hogy mit csinálok, még mindig őket tartom a világ két legnagyszerűbb emberének. De ezt ők valószínűleg tudják maguktól is. Szóval, kösz a halakat! ;)