Akkor folytatom a további élményeket:
Kezdeném a kulcs-kérdéssel, mert erről a múltkor már írtam, és a sztori befejeződni látszik… Egy szép napon itthon ültem egyedül, épp Punnyal bandáztam ;) mikor valakit látok bejönni hozzánk úgy, mintha haza jönne. (Nórám, te biztosan tudod ezt az érzést, ha jól emlékszem Barnát is így ismertük meg. :) Ez volt Bart-barát (ugye a lakásügynök srác). Bekopogott (amin csodálkoztam, meg mertem volna esküdni, hogy simán benyit) és elkérte a kulcsomat. Megnézett rajta valamit, majd el. Egy órával később megjelent az új kulccsal (ekkor már Szántó Orsink is itthon volt, ő fogadta a jó hírt). Kifizettette a 10€-t, majd, mikor mondta az Orsi, hogy akkor a teafőző ára…ugye, mondta Bart, hogy menjen be Orsi az irodába, ha akarja. És most próbáljatok meg követni! J Orsi be az irodába, ahol addigra már Bart is ott volt, és ott odaadta a 10€-t! Minek kellett Orsinak elmennie az irodáig, ha mindketten úgyis itt voltak????? Hát, ilyenkor mindig azzal nyugtatom magam, hogy boldogok a sajtkészítők..:)
A másik apró sokkot okozó élményem a suli kezdéses para. Júliusban, amikor felvettek, mondták (és írták is), hogy majd augusztusban keres az igazgató néni (Paddy Murphy), hogy pontosan mikor kezdek. Augusztus közepén már én telefonáltam, hogy mi van már! Mondta, hogy 27.-én kezdek, ami ugye jövő hétfő. Most pénteken ismét telefonáltam, hogy nem mintha rugalmatlannak szeretnék tűnni (munkamániásnak mégannyira sem), de mikorra menjek hétfőn. Paddy mondta, hogy ja, hát, lehet, hogy nem hétfő, hanem szerda mert hétfőn ül össze a vezetőség megbeszélni, hogy ki mikortól dolgozzon. Úgyhogy majd kedden felhív. Ja, és ha már témánál vagyunk el is kérné a telefonszámomat. Több kérdés is megfordult a fejemben a dolog kapcsán: Mi az, hogy augusztus 24.-én még nem tudja, hogy mikor kezd a csapat dolgozni?? (Amikor a Prizmába mentem, a májusi állás-interjún már tudtam, hogy mikor kell mennem az alakuló értekezletre augusztus végén!) Hogy a viharba’ akart felhívni, ha nem tudta a számomat? Miért kell erre egy külön vezetőségit megszerveznie, hogy megtudja, hogy ki mikor kezd? Nem mindenki egyszerre, mint ahogy nálunk? Hát, gondolom, hogy itt még érnek majd meglepik.
Igen úgy tűnik, hogy halk imáink meghallgattattak. A hideg júniust és júliust egy egészen enyhe augusztus követte. Már legalább két napja tombol a nyár! Azért ne gondoljatok itt mindenféle 30 fokokra, de olyan masszív áprilisi-májusi 25 fok simán van! És egész nyáron (ugye ma meg tegnap) nem esett az eső! Állítólag 200 éve nem volt itt ilyen hideg nyár, és az augusztus és a szeptember lesz meleg.
A múlt hétvégét Corkban töltöttük Orsival Leánál. (Lea főiskolai csoporttársnő, itt él négy éve.) Nagyon jó élmény volt. A buszról leszállván egy kocsmába mentünk, ahol mindenféle perui és olasz arcokkal bandáztunk, majd szintén reggel 6ra voltunk szívesek hazaérni! J Másnap óvatos városnézés, Lea saját bevallása szerint csak a szép helyeket mutatta meg. Ezek alapján nekem tetszett Cork. Este meg egy magyar-találkozót szervezett az otthonában (még mindig Lea), egy palacsinta-party keretei között. Hozott az egyik magyar egység magával egy bárányt is, ami engem akkor cseszett fel, amikor nem volt képes befogni, és ordított vagy egy órán keresztül. Ezt észrevette a helyi ír külön alakulat, és a fiatalok, mint valami osztálykirándulás, tizes csapatokban jöttek bárány-nézőbe. Írországban. Írek. Magyarokhoz. Bárányt. Vicces volt. J
Egyébként lépten-nyomon eszembe juttok valamiért…. és nagyon sajnálom, hogy nem vagytok itt. A bulikban Bence, hogy nincs itt és nem tud „apáskodni” felettem, a boltokban Zsuzsa, hogy nem ugrik rá minden hülyeségre csak azért, mert csillog, ha igazán finom kávét iszom, akkor Bálint (Bé! Kávé?:), ha valakit meglátok, aki kopasz, akkor Krisztián, ha olyan helyzetbe kerülök, ahonnan abban a pillanatban ki kell vágódni, akkor Nóra, rengetegszer Mesi, a szüleim és egyéb szerettek. Sokszor eszembe jut, hogy ha itt lennétek, akkor mit szólnátok hozzá, hogyan mesélnétek el másoknak, miben változnátok ti is.
Végül, de nem utolsó sorban szeretném e fórumon is megköszönni Zsófinak és Mesnek a képeslapokat. A szüleimnek jó nyaralást!
