Kicsit kezdem úgy érezni, hogy folyamatosan van a tarsolyomban néhány még le nem utazott repjegy. Pillanatnyilag úgy állunk, hogy megyek Zsuzsával New Yorkba (ugye repcsi), majd haza (szintén röpp), aztán meg vissza (természetesen) azt viszont egy könnyed San Francisco-i (hogy kell írni?) kitérővel Lóci barátommal. :) Tervekben nincs hiány! :)

Az utóbbi néhány napom eléggé megterhelő volt. Ilyen is marad még egy darabig asszisztencia nélkül, tesztelős időszakban, tavaszodván...

Ma, eszméletlen fáradtan és megtörve jövök haza. A héten Mihály (Juli féjre) itt van. Azzal fogad, hogy kikapja mindkét táskát és a kabátomat a kezemből, majd felemel egy papírt, amin a következő áll az ő kézírásával: Gyere leány ebédelni! :) Hirtelen megölelgettem, nem lettek problémáim és két tányér csülkös bablevest toltam be. :)) Milyen jó is lenne, ha minden román-magyar viszony legalább ilyen lenne. :) (Arról nem is beszélve, hogy hogy megdicsérte a tegnap általam rittyentett Brassóit, amit egyébként első dühből csináltam... innen adtuk neki az "angry chicken" nevet.:)