Hát, eljött a nagy pillanat. Megyek haza. Persze, nem végleg, csak két hétre. Ezidő alatt megpróbálom a lehető legtöbb emberrel felvenni a kapcsolatot. Már most szorongok, mert senkit nem akarok megsérteni azzal, hogy nem keresem fel. De ugye mindössze két hét alatt nem is lehet mindenkivel találkozni.
Az egyedfejlődésemben most jutottam el a tetőpontra, sikerült bepakolni. Azt nem mondom, hogy mindent, mert úgy pakoltam, hogy ami befér, az jön, ami nem, az marad. :) Anyukámnak üzenem, hogy ne parázzon, megvan az útlevelem. Úgyhogy nem kell félni, minden adott arra, hogy nyugodt körülmények között zuttyanjak le.
Aki esetleg úgy olvassa a blogomat, hogy nem tudok róla, esetleg nem ismerem, vagy
ismerem, de nem fogunk tudni találkozni a közeljövőben, nos, nekik (is)a legjobbakat az
elkövetkezendőkre! :)
Csókolom
