.. előtte még hazamegyek. Kedden, júl. 8.-án. Ez a bulis-brancs szempontjából azért fontos, mert még ezen az estén lesz a Gödörben Sajnosbatár koncert. Nem akarok senkit különösebben hívni, én ott leszek! (Ja, és még valamilyen koncert, csak azt nem ismerem. Mindegy, ingyen van!:)
Tehát ugye megkaptam a vízumot a Lehetőségek Hazájába. Nem volt durva, sőt, eléggé gyorsan ment amikor éppen velem voltak elfoglalva, mitöbb, kedvesek is voltak. Ezt egyébként nem mindenki osztaná velem. Amint megkaptam a vízumot, máris írtam az új amerikai kispajtásaimnak, hogy meg lehet venni a repjegyet! ;)
Aztán vissza a jó öreg de legalább hideg és esős Dublinba. A reptérre a vártnál jóval hamarabb értem ki. Mit csináljak, mit csináljak? Na, gondoltam, bemegyek és megbizonyosodom az amerikai jegyemről. Milyen jól tettem?! Merthogy a jegyemet jún. 14.-én törölték vala. Pont ez hiányzott!
Dublinba érve írtam az amerikaiaknak, a magyar Demeter Gyulát pedig állandóan zaklattam, hogy most mi van?? Egy hét elteltével úgy állunk, hogy a kolozsvári utazási iroda beigért nekem egy jegyet holnapra. Will see...
Egyébként ma volt az utolsó nap az itteni oskolában. Szerdán mondtam az ottaniaknak, hogy bizony meló lett Dél-Karolinában, úgyhogy köszönöm a "nagy semmit", lelépek! Persze jött, hogy de jó neked, meg, hogy keep in touch, meg hogy igazam van, meg az arra jellemző tájszólás. Természetesen a pénteken pub? :)
Na, és akkor a sokk: kaptam tőlük egy karórát! Meg dollárt. Nem keveset. Döbbenet. (Főleg, hogy én vittem nekik a magyar boltból vaniliás karikát meg pogácsát:) Hát, viszlát R.E.T.N.S. Köszi a halakat! :)
