Tudom, hogy törvénytelen, mert a személyiségi jogok, meg minden, de muszáj kiírnom magamból egy mai történetet, annyira megható volt. Szorgos olvasók :) még emlékezhetnek arra a gyerekemre, akit "Majomgyerekként" tituláltam még a tanév elején. Hívjuk D-nek most! (és köszönöm, innen már nem is annyira törvénytelen:). Szóval ez a gyerek általában az ebéd utáni közös punnyadást az ISS-ben tölti, ami hivatalosan az a hely, ahova az olyan gyerekek kerülnek, akik már annyira rosszak, hogy nem tud a tanár mit kezdeni velük. Nos, D azért megy oda, hogy játszon az ottani felnőtt néni gépén (én nem engedem a sajátomhoz, mert ha elrontja, nem jönnek javítani.) Szóval, mivel D eléggé határozottan függ mindentől, aminek hangja van, meg szines, meg gép, tehát ezt a maga módján eléggé kiköveteli. Ma jött hozzám ez a nő, hogy az ő gépét figyelik a District Officeból (??), és, hogy ne jöjjön ma D. Mondtam D-nek, hogy ma nem tud menni, mert nem ér rá a gép, de azért ugye nem fog sírni, már 12 éves, nagyfiú. (Egyébként is ugye kőkemény autista, jobb lenne, ha sikítozik, vagy dobálja magát, az nyilván való. De tudom, hogy ha nem játszhat a géppel, akkor néha elpityeredik.) Na, ez a szocializációjában rendesen elmaradt, vad autista kölyköm, aki félévkor még nem tudta biztosra a másik három (!) osztálytársa nevét, megígérte nekem, hogy nem fog sírni. Majd elfordult, és én csak azt láttam, hogy a kezével törölgeti a szemét. Annyira édes volt, majdnem meg is sajnáltam... :$. Mivel én így nem mehettem hozzá, hiszen én "nem tudhattam, hogy sír," megkértem az új:) asszisztenciámat, hogy ő vigye vissza az osztályba. :)

Úgyis kaptam kritikát, hogy miért nem írok a gyerekekről... nem tudom pontosan a törvényi hátteret, hogy hogy lehetne. Ez otthon sokkal könnyebb volt. Pedig nagyon szivesen írnék, ilyen apróságok kb. minden napra akadnak. Vagy lehet, hogy egy naplót (papír-tollasat) kéne írnom róluk, és otthon akkor megmutathatnám nektek. Ezen már gondolkodtam, mert tényleg annyi ilyen van nap mint nap. :)

Na, jó még egyet leírok, ez két hete történt, azt hiszem. Szintén D, és legyen a másik gyerek M (egyébként ő volt év elején, aki mintegy fél centire tőlem mélyen a szemembe nézett és követelte a "cookie"-t, magasabb nálam egy fejjel, jó nagy gyerek, és még csak 12 ő is). Na, a jelenet az udvaron zajlott. D nagyon fáradt, mert nyugtatót kap ebéd után. Ül M a padon és okosan néz maga elé. Majd D odaül mellé, és a fáradtságtól rádől. De úgy, hogy M kezét a saját nyaka köré tekeri. Erre M meglapogatja D kobakját, és rám nézve ennyit mond:"Pet, D, pet?" :D Mit mondjak?? Vagy 10 percig zengett tőlem az iskolaudvar, úgy röhögtem... :)