Jaj, jaj. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán az lesz a legjobb, ha időrendben sorolom fel, hogy merre jártam idén nyáron. Persze el kell mondanom, hogy így sem lesz könnyű dolgom. :)
Tehát, miután rajtam kívül már kb. minden barátom elhagyta az Államokat, Katherine eljött értem, felkunkorodtunk és elindultunk az esküvőjére, Connecticutba. Nos, ezt a 14 órás utacskát ketten váltva vezetve húztuk le. Elmondanám, hogy nagyon jól jöttünk mindkét irányba, pont nem voltak dugók amikor olyan helyen voltunk és nagyon jókat mulatoztunk útközben. Majd nem egészen egy hét szervezkedés után, szombaton eljött a nagy nap. Most képeket csak azért nem rakok fel, mert tervezek egy csomó más képet felrakni, és sejtem, hogy ez titeket annyira nem is érdekel. :) Summa summarum, örülök utólag, hogy ittmaradtam e miatt, hogy ott lehettem, hogy átélhettem. :)
Eztán haza. Az útról nem sok jót tudok elmondani, rég utaztam már ennyire szarul. (Értsd: fél órát aludtam összesen...)
Hát, otthon... az otthonom... mit mondjak? Ez a négy hét olyan gyorsan elszállt, olyan szívesen maradtam volna még egy kicsit. Olyan jó volt, hogy láthattalak titeket, beszélhettünk, ott voltatok, én is ott lehettem. De azt hiszem, hogy ezt kb. mindenkinek egyesével személyesen is elmondtam. Szóval srácok, köszönöm, köszönöm! Mindenkinek!
Nagyon röviden, mert ide képeket is kívánok csatolni, merre is jártam:
Abádszalókon - egy hétvégét, nagyon jó volt, csupa móka-kacagás
Szarajevóban - igazából egy napra átmentünk Mostarba is, az otthonlétem csúcspontja, ahogy ez előre várható is volt
EFOTT-on - hát, azt hiszem, hogy idén nem igazán sikerült átvennem a hangulatát, bár a Kispál koncerten nagyon jót mulattunk
Vizitúrán - ez váratlanul ért, de meg kell mondanom, hogy felért a szarajevói kirándulással (mármint a csúcspontokat tekintve).
Ezen kívül nagyon örültem minden olyan találkozásnak, amit már régóta szerettem volna megejteni... Petinél Tahitótfaluban, Sajnosbatáros este Szentendrén, Bencéékkel sörözés Pesten, Krisszel szúnyogvadászós-sörözés a Duna-partján, majd Balázzsal nevetgélés szintén Pesten, alvás az Üllőin, Nórázás, sütés Lócinál, Zsófival fagyizás... fel sem tudom sorolni hirtelen ezt a rengeteg mindent (csak ezekről képek nem készültek). Otthon is olyan nagyon jó volt lenni. Anyu reggeli kávéjára kelni (délben:), sétálni Zsuzsával a városban, együtt nagyon finomakat kajálni és olyan Mádi-módra együtt nevetni a világ hülyeségein. A szűk család mellett még két dolgot megemlítenék, a bátyámat és családját látni, valamint az anyu megtalált rokonait megismerni. :)
Aztán ugye vissza, Lócival, és körbejártuk Californiát és a Grand Canyont. Zsófi, ezúton is nagyon köszi mindent (beleértve mindent:)!! Nagyon jó helyeken jártunk, San Franciscoban, gyönyörű nemzeti parkban (Yosemetee Valley), Las Vegasban, az óceán partján. A leglenyűgözőbb mégis a Grand Canyon volt. El sem lehet képzelni ennek a méreteit, tényleg. Hihetetlen. Készült itt eléggé sok kép, de sajnos ezek a képek a közelében nincsenek annak, ahogy ez valójában kinéz.
Azóta vissza ide, múlt héten már dógoztam, hétfőtöl jönnek a gyerekeim. Ismét néggyel kezdek, remélem, hogy marad is ez a szám. :)
Ölelek mindenkit!!
