Az utolsó reggelem Dublinban. Igen, ennek is el kellett jönnie. Már majdnem teljesen összepakoltam. Még némi takarítás, a legvégső dolgok összepakolása, aztán irány a reptér.
Péntek óta eltöltöttem egy király kis hétvégét Waterfordban. Találkoztam az itteni magyarokkal, iddogáltunk, nevetgéltünk rengeteget. Aztán vissza Dublinba, hivatalos dolgok utáni rohangászás. Tegnap este lett volna az itteni búcsú bulim, amit én végig aludtam, tehát ugye nem lett belőle semmi. A szlovák lakótársam ma reggel megjegyezte, hogy ez nyilván azért volt, mert igazából nem is kell búcsúzni, jövök én még ide. :) Lehet, de remélem, hogy nem a közeljövőben! :)
Repjegyem végülis vasárnapra lett. Annyira kiborított ennek az egész amerikai mókának a szervezése, a súlya, a rengeteg para, hogy végül szombat estére már nyugtatóval csillapítottam a már 3 hete tartó aktív alvászavaromat. (El lehet képzelni, hogy milyen jó kis program Írországból szervezni egy amerikai 1-3 éves kiköltözést magyarként.) Kiváncsi vagyok, hogy mikor lesz megint az, hogy végre nagyon kialszom magam. (Emlékezzünk vissza, hogy ez legutoljára Londonban történt meg, miután Dimi lesétáltatott velem egy laza 15 km-t és legurított a torkomon egy tonna sört. Ezért ezen a fórumon is, köszi Dimi!:)
Tehát hazamegyek. Négy napra. Amikor legutóbb készültem a "nagy ismeretlenbe", egy hónapig tartott, mire mindenkitől sikerült elbúcsúzni. Most erre ez a bizonyos 4 nap áll rendelkezésemre. Sőt, ugyanezt a négy napot lehet felhasználni az otthoni hivatalos dolgok intézésére, valamint némi shoppingra meg mondjuk legalább egy fogorvosi vizsgálatra. Nem akarom túlmagyarázni, hogy ez mit jelent, szerintem mindenki pontosan tudja. Ugye laza következtetés, hogy kb. senkitől nem fogok tudni elbúcsúzni, aki nem lesz ma este a Gödörben. Sőt, lehet, hogy azoktól sem, akik mégis ott lesznek. Tényleg sanjálom, hogy ez most így alakult.
Azért természetesen hiszem, hogy az USÁ-ban is van internet és onnan is fogok tudni nektek szépeket, jókat és érdekeseket írni. Meg ti is nekem! :)
Akkor ide írom azt, amit, ha találkoznék veletek személyesen, mindenkinek elmondanám: Köszönök mindent! A lelki támogatást, a honvágy csillapítását, a belém helyezett bizalmat, az építő jellegű kritikákat, hogy vártatok haza.
Vigyázzatok magatokra és írjatok!
Az egészben egyébként a legrosszabb (holott erre már azért jó rég óta fel vagyok készülve), hogy drága nővéremet nem tudom jól meglapogatni. Zsuzsa! Február végén megyek haza, ha tudd, te is intézd ennek fényében! :)
Csókolom
