Na, megérkeztem. Nem kívánlak titeket azzal untatni, hogy mennyire izgi volt az út, szerintem mindenkinek lehetnek óvatos fogalmai róla... A lényeg, hogy helyi idő szerint hajnali 3ra (otthoni szerint reggel 9re) sikeresen megérkeztem ide. Tényleg, ha ezt valaki olvassa és ért hozzá, ossza már meg velem, hogy hogy lehet ezt beállítani, hogy az itten időt írja, és ne az otthonit!! :)

Egy kis hotelben vagyunk elszállásolva csütörtökig. Évivel (a másik magyar lánnyal), egy ukrán lánnyal meg még valakivel, akit elfelejtettem megkérdezni, hogy honnan jött.. egy apartmanban. :)

Most ugye az orientáció időszakát éljük, éppen a délutáni csendes pihi időszaka van. Reggel papírok kitöltése, majd autóvásárlás. Évi férje (Peti) otthon megbízható hozzáértőnek tűnt. Úgyhogy Évivel minden számunkra szimpi autót lelkesen lefényképeztem, hogy majd ma este ugye megy Petihez, ő megszakérti és akkor majd rábökünk arra, ami az ár-érték kategóriában a legjobbnak bizonyul. Erre a meglepi: csak ma van erre módunk, mert aztán nem lesz rá időnk, csütörtökön meg valahogy le kell jutnunk Aikenbe. Na, király. Fél óra.

Summa summarum, vettünk mindketten egy-egy csodát. Előtte az értékesítőnél még gyorsan Évi felhívta Petit, úgyhogy minden jó lett. Az enyém egy amerikai gyártmányú, sötét zöld, nem olyan nagyon nagy és 11 éves. A márkáját majd megnézem holnap, mert elfelejtettem és semmi papír nincs nálam erről... majd holnap lesz... Ja, kb. fél milla értékű volt forintban. Nem baj... :)

Na, majd ha legközelebb egy emeletre rendezem a fényképezőt meg a laptopot, akkor képeket is feltöltök, hogy gyönyörködjetek! :) Tök meleg van, magas páratartalom. A növényzet miatt olyan nekem, mintha egy horvát nyaralóvárosban lennék. Zsuzsa, az a szag tényleg a forró szél szaga. Itt ugyanez az illat... :)

Csókolom