Azért az nem teljesen igaz, hogy nem történt semmi, csak eluralkodott rajtam a lustaság, így egyszerűbb volt inkább ezt mondani. De hogy mi is történt? :)
Egyszer elmentünk Julival meg egy itteni nagyon aranyos román házaspárral (Luci, Razvan) Atlantába. Eléggé fura hely. Nagyváros. Nagyon nagy. Az odamenés elsődleges célja volt, hogy elvezessek a reptérre, ahova majd januárban megyünk Bálinttal, hogy hazahozzuk Julit és a férjét, Mihályt. De persze, ha már ott voltunk, elmentünk a belvárosba is. Első meglepetésre egy melegfelvonulást láttunk, "az egyneműek házasodhassanak" cél érdekében. Aztán láttam rengeteg hajléktalant, koldust, mindent, ami egy nagyváros hozzátartozója. Ekkor elgondolkodtam, hogy mióta nem is jártam már nagyvárosban.... és mennyire nem hiányzott. A táskámat végig szorosan magamhoz ölelve sétáltam, ami, jegyezzük meg, nem az megszokott tőlem.
Azért persze voltam jó helyen is itt. Egy nagyon szép parkban, meg a Coca Cola múzeumban. Végigkóstoltuk ott az összes Coca Cola terméket a világ minden tájáról. Egy idő után már nem is éreztem a különbséget az édes szénsavas ital és a másik édes szénsavas ital között... ;) Ja, és egy újabb határomat kellett szégyen-szemre megtapasztalnom. Hazafele, az utolsó majdnem 100 mérföldre meg kellett kérnem Julit, hogy vezessen. Annyira elfáradt addigra már a szemem, hogy nem láttam jól a távolságokat. Itt pedig tolni kell az autópályán, ha tetszik, ha nem....
Aztán... ismét megjártam az Aiken - Mc Cormick vonalat. Itt találtam szegedi pirospaprikát a boltban, aminek annyira megörültem, hogy gyorsan vettem még egy pár cuccot, és amig Pablo szépült a gymben, addig én igazi magyaros vacsit rittyentettem neki (gombapörkölt és forralt bor).
Ja, és mondanám, hogy hideg van. Ez nekem nem jó. Nem azért jöttem délre, hogy fázzak... :) Hó szerintem csak azért nincs, mert nincs csapadék. De simán 0°C alatt van a levegő éjszaka. Nappal meg olyan 15-20 fok. (Kezdek tökéletesen összezavarodni a Farenheit-Celsius számolgatással.) Úgyhogy Pablo ragyogó szemekkel kérdezte tőlem, hogy ilyen hidegben van-e már hó. Mondtam, hogy a hideg már megvan hozzá, már csak egy kis csapadék kéne... ez a gyermek meg egész nap figyelgette a felhőket, hogy vajon jön-e az égből valami. Nem jött.. :) Mesélte viszont, hogy náluk (Costa Rica) 15 fok van, és mindenki nagyon fázik, még sosem volt ott ilyen hideg.. :) Akkor hol is van a globális felmelegedés??? :) :)
Ezen kívül éjjel-nappal dolgozom, kirándulást szervezek a gyerekeimnek a postára meg egy boltba, ami olyan, mint az otthoni 100Ft-os bolt. :) Megküzdöm a napi harcaimat az asszisztenciámmal és Julival felváltva főzögetünk egymásnak mindenféle finomságot. A hét további meg a Hálaadás okán szünet. Tehát tervben vagyon egy Spartanburg, valamint egy Észak-Karolina vizit. Meglátjuk. :)
Már csak 22 nap és Bálint jön!! :) Bálint, nagyon, nagyon kéne beszélnünk az itteni életedről! ;)
