Fázom. Nem kicsit, ugye. Mert hideg van. Mint látható, az agyam is lefagyott... :)

Tulajdonképpen az van, hogy minusz 8 fok volt tegnap éjjel. A suliban meg hiába tekertem fel maximumra a fűtést, nem hallottam az erre várt reakciót a légkondi részéről. Mi van, ennyire megvágták a keretet? :)

A helyzeten az sem segít, hogy itt nincs téli kabát. Legalábbis olyan, mint otthon, nincs. Inkább egy komolyabb átmeneti kabátnak hívnám azt, amit vettem, hogy majd ebben áttelelek. Azért vettem könyékig érő kesztyűt, és Julitól lenyúltam az egyik sapkáját. :)

Nem baj, állítólag péntektől szebb lesz az élet és már szerda este van. Ja, egyébként itthon jó a fűtő-hűtő rendszer, de annyira vékonyak a ház falai (pont ma vizsgálgattuk meg alaposabban Julival, akkora, mint otthon a szobákat elválasztó fal), hogy hiába állítottuk be a fűtést 72 Farenheitra, egész éjjel dörmögött ez a cucc, mégis 68-nál nem csusszant feljebb. Ez meg pont az a hűvös, amikor az ember nem szivesen ugrik ki az ágyából reggel fél hétkor, hogy énekszóval üdvözölje az új reggelt....(nem tudom, mi ütött most belém:).

Ja, azt már sokatoknak is elmondtam, de akiknek nem személyesen, itt is tudatom a rossz hírt: Pablito (az én drága, őrült, meleg, latin tico barátom) február 14.-én helyi idő szerint reggel 6 órakor elhagyja az Államokat. :( Mondtam is neki, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Erre ő komoly aggodalommal az arcán jó közel jött, és aggódva kérdezte, hogy mi a baj a szememmel.. (cultural exchange:).

Szóval ezen a hétvégén tartjuk neki a búcsú-buliját, mert aztán ugye lesz a SZÜLINAPOM :), aztán meg annyi dolga lesz, hogy nem biztos, hogy marad energiája még bulizni is. Szóval, szomorú.... Ő az első itt, aki ittlétem óta lelép. Aztán majd nyáron Katherine és Leo. Az is nagyon rossz lesz. De most ugye koncentráljunk erre a szarra.. ;)

Az egyetlen, ami éltet (amellett, hogy úgy néz ki, hogy az asszisztenciám nyugdíjba vonul:), hogy ezen a február 14.-és hétvégén tervezünk egy kis síelést. Utoljára 4 éve volt rajtam síbaki. :$ (Egyébként akkor sem sokáig, mert emlékezzünk a franciaországi sítáborra, ahol 15 fok volt, szakadó eső és a Mecseki Táncegyüttes.:)

Ja, és akkor a honvágy-kérdésre nem is térnék ki. Legutoljára ilyen rossz messze az otthontól valamikor ősz elején volt, amikor megismertem Katherinéket. (Nem miattuk, csak aznap este robbant ki.:)

Így vagyok mostanság...