Mesi igényének megfelelően, a lehető legfeltünőbb helyre írtam, hogy semmi képpen ne felejtsétek el! :) Orsi szegény, ma kétóránként hallgatta a meglepetésemet, hogy "jé, hát nekem holnap lesz a névnapom! :)". A véleményéről majd őt kérdezzétek!

A másik, hogy hétfőn kaptam az élettől egy pofont.... Rájöttem, illetve észre kellett vennem, hogy itt nem kapok munkát egészen addig, amíg nincs már valami helyi munkám, mert eléggé bizalmatlanok már az ír kollegák... Valószínűleg igazuk van... tényleg rengeteg itt a bevándorló. Pl. a ház, ahol lakunk, kb. 20 lakásból áll (pontosabban ez az előttünk lévő ház), jó, ha két ír család lakik. A többi mind külföldi.

Szóval, hétfőn emiatt eléggé összeomlottam, így én is jelentkeztem a takarítós állásra Orsi mellé, mert ez legalábbb közel van, meg mégiscsak elég jól lehet vele keresni (napi 6 óra, heti 5 nap - ez változó napokon van), és óránként 8.40 €. Ami gyakorlatilag kétszer annyi mint otthon, és olyan nincs, hogy hazahozzam a melót... ;)

Meg persze mellette további melókat is lehet keresni...

A munkáról is néhány szót... tegnapelőtt este beugrottam, hogy megbeszéljünk mindent bizonyos Ita-val (ő az egyik vezető). Mondta, hogy ma 10re menjek be. Ennek megfelelően 10re oda is értem, mire kaptam egy óvatos leszúrást, hogy miért késtem egy órát. Én a lehető legudvariasabban mondtam, hogy azt beszéltük meg tegnap, hogy 10re jövök. Rám nézett mérgesen, majd szemeztünk kb. 2 percig, majd mondta, hogy semmi baj... azt hallottam róla, hogy már enyhén Szenilke...

Így futottam bele egy lett nénibe, bizonyos Irinába. Nagyon örült neki, hogy magyar vagyok, hiszen biztosan beszélek oroszul. Hát, ezt kedves Irinánk elbukta, úgyhogy szegény felvonultatta az összes szót, amit tud angolul... :) Mellette legyen mondva, hogy ő az az ember, akinek a hivatása a takarítás. Tényleg. Úgyhogy Irina, tisztellek! :)

Azért a munkáról is néhány szót. Ágyat kell húzni, meg porszívózni, meg fürdőszobát kitakarítani. Orsi mondott néhány sztorit, mégis sokként éltem meg két dolgot. Az egyik az volt, amikor Irina megfogott egy törülközőt és azzal szárazra törölte a wc-t belülről!!! Na, ugye, hogy uh! :) A másik, ami sokkot okozott, hogy ugyanazzal a szivaccsal kellett elmosogatnom a szobában lévő poharakat és bögréket, amivel az egész fürdőszobát takarítottam (kádat, csapot, miegymást). Ez némileg gusztusalan, úgyhogy így nyár előtt erre mindenképpen felhívnám minden szerettem figyelmét. Ma megtudtam, hogy ez MINDENHOL így megy!

Egyébként nyilván nem akkora kihívás sem szellemileg, sem nyelvileg. Asszem ehhez a munkához inkább lengyelül vagy oroszul kéne fluent beszélni... :) Fizikailag viszont nem rossz, mert gyakorlatilag a 6,5 óra alatt, amit bent töltünk, mintegy fél órára tudunk leülni, amíg ebédelünk. Kapunk ugyanis meleg kaját, dehát az is eléggé szörnyű. Menza. Ez a legkevesebb.

Úgyhogy anyukám ne keseredj el, valahol már igazán el kellett kezdenem dolgozni... és nézd meg a nagy embereket, senki nem kezdte a bársonyszékben! ;) Úgyhogy mindent egybevetve örülök ennek a kis munkának. Egyelőre a szabadidőm hasznos eltöltésének fogom fel.

Még egy csomó-csomó mindent szeretnék leírni, de most biztos, hogy nem fogok, mert állati álmos vagyok. Pedig írhatnék még a helyi travellerekről is (akik a híres Nagy Éhezés idején 1840-es években elindultak kaja után, és olyan jól belejöttek az utazásba, hogy azóta sem álltak meg:), meg a képeimet is mind felrakhatnám (csak ehhez le kéne kicsinyítenem, amihez fáradt vagyok) , meg a napi rácsodálkozásokat leírhatnám, meg ilyesmit. Majd adott esetben.

Boldogan vettem tudomásul ugyanakkor, hogy az utcánk járható, hogy Mesi és családja indul a pünkösdi regattán, hogy az anyuék mennek Balatonra, hogy ma felhívott a tesókám, hogy jól vagytok és gondoltok rám!

Ölelek mindenkit