Tegnap házibuliban voltunk. Egyik munkatársnő, Aoife (ejtsd: íffa) harmincadik szülinapját ültük. Hát, azt kell mondanom, hogy én még ilyen jó házibuliban az életemben nem voltam. Eredetileg beöltözős volt, az Óz a nagy varázslóból, vagy az Alice Csodaországbanból :) kellett valakinek beöltözni. Nos, bevallom, hogy én nem öltöztem be semminek, ellenben rózsaszín (!) felsőben nyomultam, ami, ha belőlem indulunk ki, beöltözésnek számít! ;)
A hely, ahol voltunk egy ház volt, a hozzá tartozó kicsi kertecskével. A kertben indiánsátor felverve, belül középen tűz. A végére körülötte doboltak a népek. (Aoife afrikai dobokon szokott zenélni.) Mellette zöldségeskert, ami körbe volt véve halálfejes lufikkal! ;) Aztán volt még egy hordóval körbekerített tábortűz is. (Mint az amerikai filmekben a csöveseknek.)
A konyhában persze rengeteg nasi, a piát mindenki maga vitte magának. Itt a végén igazi ír zenét toltak a srácok, a megfelelő hangszerekkel és énekekkel. Ez kísértetiesen emlékeztetett a franciaországi sítábor ama napjára, amikor a Mecseki Néptánc Együttes volt szíves szobáról szobára járva hangulatot teremteni. :) A végén Orsival, meg egy igazi ír arccal (nagy, vörös szakáll, hátul befont hosszú haj) írül táncoltunk hármacskán.
Az egyik (szerintem eredetileg háló-) szobában zongora-kísérettel mentek a 70-es évek slágerei. Én valahogy így képzelem az apuék korában a bulikat, hogy valaki játszik a zongorán, a többiek meg énekelnek és/vagy táncolnak rá.
A nappaliban cigányzene volt. Orsi felismerni talált egy magyar refrént is, de alapvetően horvát cigányzeneként lett itt ismeretes. (Miután Orsi megosztotta a kispajtásaimmal, hogy ez magyarul van, Ronan gyanakodva rám nézett, hogy nem vagyok-e cigány. :)
Mindehhez voltunk cca. 50-en, a házigazdánk apja is részt vett ezen a partin. A magam részéről este 10-től voltam ott, és reggel fél 5re értünk haza. Képzelhetitek! :) Ja, és még csak azt sem mondanám, hogy berúgtam volna, vagy ilyesmi. Ez a buli tényleg úgy volt tökéletes, ahogy volt. Teszem hozzá, hogy ez a fajta mulatozás itt sem mindennapos, csak sok zenész, nyitott lélekkel (és sok piával:) volt jelen.
A hely, ahol voltunk egy ház volt, a hozzá tartozó kicsi kertecskével. A kertben indiánsátor felverve, belül középen tűz. A végére körülötte doboltak a népek. (Aoife afrikai dobokon szokott zenélni.) Mellette zöldségeskert, ami körbe volt véve halálfejes lufikkal! ;) Aztán volt még egy hordóval körbekerített tábortűz is. (Mint az amerikai filmekben a csöveseknek.)
A konyhában persze rengeteg nasi, a piát mindenki maga vitte magának. Itt a végén igazi ír zenét toltak a srácok, a megfelelő hangszerekkel és énekekkel. Ez kísértetiesen emlékeztetett a franciaországi sítábor ama napjára, amikor a Mecseki Néptánc Együttes volt szíves szobáról szobára járva hangulatot teremteni. :) A végén Orsival, meg egy igazi ír arccal (nagy, vörös szakáll, hátul befont hosszú haj) írül táncoltunk hármacskán.
Az egyik (szerintem eredetileg háló-) szobában zongora-kísérettel mentek a 70-es évek slágerei. Én valahogy így képzelem az apuék korában a bulikat, hogy valaki játszik a zongorán, a többiek meg énekelnek és/vagy táncolnak rá.
A nappaliban cigányzene volt. Orsi felismerni talált egy magyar refrént is, de alapvetően horvát cigányzeneként lett itt ismeretes. (Miután Orsi megosztotta a kispajtásaimmal, hogy ez magyarul van, Ronan gyanakodva rám nézett, hogy nem vagyok-e cigány. :)
Mindehhez voltunk cca. 50-en, a házigazdánk apja is részt vett ezen a partin. A magam részéről este 10-től voltam ott, és reggel fél 5re értünk haza. Képzelhetitek! :) Ja, és még csak azt sem mondanám, hogy berúgtam volna, vagy ilyesmi. Ez a buli tényleg úgy volt tökéletes, ahogy volt. Teszem hozzá, hogy ez a fajta mulatozás itt sem mindennapos, csak sok zenész, nyitott lélekkel (és sok piával:) volt jelen.
