A múlt csütörtökön ránk tört egy hosszú hétvége. A magam részéről az ún. "mid-term break" kapcsán, mert ugye ne dolgozzunk túl sokat egyszerre. El is határoztuk, hogy megnézzük Nyugat-Írországot. Öten mentünk (Orsi, Eszter, Ádám - őket Waterfordból ismerjük és Sergio, akit Ádám munkatársa). Gyakorlatilag az utunk Galway-megyére összpontosult. (Ezen belül Galway és Connemara volt a kitűzött cél.) Na, akkor a részletek:
Első nap, reggel héttől buszozás Galwaybe kb. délig. Vicces volt, mert a waterfordi alakulattal pont egy időben érkeztünk meg. Aztán a szokásos - hostel, kávé, miegymás. Majd megnéztük a híres Cliffs of Mohert. Útközben észrevettük, hogy elmegyünk a Barren mellett is, ami olyasmi, mint a Stonehenge, csak ír, régebbi és egy szikla az egész. :) A Cliffs of Moher arról híres, hogy ez az óceán partján nagy szikla, (mert ugye ez a tengerpart:) kb. 200 méter magas. Gondolom, az élményt nem kell leírni, hogy milyen ilyen magasról lenézni a tengerbe úgy, hogy az óceán felett a Nap a ködbe vész.... Volt végig egy viszonylag magas kőfal (a biztonság kedvéért). Ádám szomorú is volt, mert mondta, hogy amikor ő utoljára itt volt, ez még nem volt ide felhúzva. Engem azért ez megnyugtatott. Este a hostelben még dumálgatás, aztán alvás. Ja, igen! Aki Galwayban jár, annak nagyon tudom ajánlani ezt a hostelt. Nagyon jó kis hangulata van. Természetesen nem tudom, hogy mi a neve, de el tudom magyarázni, hogy merre van! :)
Második nap. Eredetileg az Aran-szigetek lett volna a program, de sajnos átaludtuk az optimális indulási időpontot. Így elmentünk Connemarába. Itt forgatták a Rettenthetetlen című filmet. De az érdekessége, hogy ez az egyetlen fjord Írországban. :) Egy Letterfrack nevű faluban szállásoltuk el magunkat, a tó partján. Gyönyörű kilátás, francia "házi néni", este Orsi-gyártotta-gulyásleves. Na, jó, előtte azért még megmásztunk egy Diamonds Hill nevű csúcsot, ami jó magasan volt. :) Letterfrack állati jó hely. Az a klasszikus "egy utcás" falu. Bementünk a helyi pubba, ahol a spanyol arc miatt angolul beszélgettünk. Kikérem a sörömet, majd a srác alig hallhatóan megkérdezi, hogy magyarok vagyunk-e! :) Nos, nem az akcentusom ennyire gáz, állítólag a fejem nagyon magyaros. :) Ő pedig csehországi magyar, ide rakott fészket tíz éve. (Ennek ellenére itt még mindig turistának tartják a helyiek.)
Harmadik nap elmentünk megnézni az ún. Kylemore Abbey-t. A kertje gyönyörű volt. Meg bent lenni is nagyon jó volt. Állítólag van itt kollégium is. A hangulatot a Harry Potterhez hasonlítanám. Este az utolsó hostelünkben foglaltuk el a kis helyünket.
Hát, ez a hostel megérdemel egy misét. ;) Régen apácák laktak itt, ma egy francia arcé. Ő pedig nem vitt el semmit, csak kicsit átrendezgette a dolgokat. Első ránézésre nem valami bizalomgerjesztő, de később nagyon mulatságos. A lenti udvaron gyóntatószék, a fürdőszobában karácsonyfaégő, a zuhanyzó fölött diszkógömb, a nyúl és tengerimalac akváriumára kiírva, hogy ne beszélj az állatokhoz és még sorolhatnám. Este itt bandáztunk még a magyar sráccal (Péter) és egy ausztrál arccal. Az arcocska a kicsit gyenge idegzetű örökbefogadott lányát volt hivatva meglátogatni, akit én nem láttam vele.
Az utolsó nap, pedig Inishmore. Az Aran-szigetek legnagyobbika. Valami fantasztikus, hogy milyen ez a hely. Útközben láttunk fókát és delfint. (Amikor ezt Ronannak elmeséltem, azt mondta, hogy olyan fejet vágtam, mintha először láttam volna. Kedves Ronan, először láttam ilyet! :) Ott egy kisbusszal vitt minket egy arc körbe a szigeten. A legviccesebb az volt, hogy minden el volt kerítve, kővel. A kődarabok között nem volt semmi, valószínűleg a súlyuk miatt maradnak ezek a helyükön. "Idegenvezetőnk" elmondta, hogy ez azért van, mert minden terület valakié, rengeteg a kő, és így lehetett csak rendet rakni, hogy ezeket kerítésnek használják fel. Van itt egy erőd is. Nagyon-nagyon magasból lehet itt is a tengerre nézni. Ijesztő és bámulatos.
Egyébként ezen a három szigeten az emberek írül beszélnek. (Persze azért tudnak angolul is.) Az íreknek ír nyelvből is le kell érettségizniük. Ezért a középiskolában nyáron vannak itt "ír táborok", amiket a tanítóképzős főiskolások gyakorlatként csinálnak, tehát ingyen. Így mindenki boldog, mert olcsó és jó buli. Ettől eltekintve eléggé elmaradott ez a rész. 1975 óta van elektromos vezetékük. Ivóvizet, hatalmas esőgyűjtő tárolókból nyerik. Az arc, aki körbevitt minket, mégis nagyon boldognak tűnt, hogy ott lakhat. :)
Képeket felraktam, viszonylag ömlesztve, de legalább kommentekkel! :)
Március közepén a tavaszi szünet örömére, haza tudok menni. Ez már csak azért is áldásos, mert ekkor ismét három napra egy országban leszek a drága nővéremmel. :) Annak aki ÍRmagjase név alatt írt nekem, üzenem, hogy a kérdésedre nagyon szívesen válaszolok egy "gyűszűnyi" mellett! (Persze, csak az íze kedvéért! ;)
Ölelés
Első nap, reggel héttől buszozás Galwaybe kb. délig. Vicces volt, mert a waterfordi alakulattal pont egy időben érkeztünk meg. Aztán a szokásos - hostel, kávé, miegymás. Majd megnéztük a híres Cliffs of Mohert. Útközben észrevettük, hogy elmegyünk a Barren mellett is, ami olyasmi, mint a Stonehenge, csak ír, régebbi és egy szikla az egész. :) A Cliffs of Moher arról híres, hogy ez az óceán partján nagy szikla, (mert ugye ez a tengerpart:) kb. 200 méter magas. Gondolom, az élményt nem kell leírni, hogy milyen ilyen magasról lenézni a tengerbe úgy, hogy az óceán felett a Nap a ködbe vész.... Volt végig egy viszonylag magas kőfal (a biztonság kedvéért). Ádám szomorú is volt, mert mondta, hogy amikor ő utoljára itt volt, ez még nem volt ide felhúzva. Engem azért ez megnyugtatott. Este a hostelben még dumálgatás, aztán alvás. Ja, igen! Aki Galwayban jár, annak nagyon tudom ajánlani ezt a hostelt. Nagyon jó kis hangulata van. Természetesen nem tudom, hogy mi a neve, de el tudom magyarázni, hogy merre van! :)
Második nap. Eredetileg az Aran-szigetek lett volna a program, de sajnos átaludtuk az optimális indulási időpontot. Így elmentünk Connemarába. Itt forgatták a Rettenthetetlen című filmet. De az érdekessége, hogy ez az egyetlen fjord Írországban. :) Egy Letterfrack nevű faluban szállásoltuk el magunkat, a tó partján. Gyönyörű kilátás, francia "házi néni", este Orsi-gyártotta-gulyásleves. Na, jó, előtte azért még megmásztunk egy Diamonds Hill nevű csúcsot, ami jó magasan volt. :) Letterfrack állati jó hely. Az a klasszikus "egy utcás" falu. Bementünk a helyi pubba, ahol a spanyol arc miatt angolul beszélgettünk. Kikérem a sörömet, majd a srác alig hallhatóan megkérdezi, hogy magyarok vagyunk-e! :) Nos, nem az akcentusom ennyire gáz, állítólag a fejem nagyon magyaros. :) Ő pedig csehországi magyar, ide rakott fészket tíz éve. (Ennek ellenére itt még mindig turistának tartják a helyiek.)
Harmadik nap elmentünk megnézni az ún. Kylemore Abbey-t. A kertje gyönyörű volt. Meg bent lenni is nagyon jó volt. Állítólag van itt kollégium is. A hangulatot a Harry Potterhez hasonlítanám. Este az utolsó hostelünkben foglaltuk el a kis helyünket.
Hát, ez a hostel megérdemel egy misét. ;) Régen apácák laktak itt, ma egy francia arcé. Ő pedig nem vitt el semmit, csak kicsit átrendezgette a dolgokat. Első ránézésre nem valami bizalomgerjesztő, de később nagyon mulatságos. A lenti udvaron gyóntatószék, a fürdőszobában karácsonyfaégő, a zuhanyzó fölött diszkógömb, a nyúl és tengerimalac akváriumára kiírva, hogy ne beszélj az állatokhoz és még sorolhatnám. Este itt bandáztunk még a magyar sráccal (Péter) és egy ausztrál arccal. Az arcocska a kicsit gyenge idegzetű örökbefogadott lányát volt hivatva meglátogatni, akit én nem láttam vele.
Az utolsó nap, pedig Inishmore. Az Aran-szigetek legnagyobbika. Valami fantasztikus, hogy milyen ez a hely. Útközben láttunk fókát és delfint. (Amikor ezt Ronannak elmeséltem, azt mondta, hogy olyan fejet vágtam, mintha először láttam volna. Kedves Ronan, először láttam ilyet! :) Ott egy kisbusszal vitt minket egy arc körbe a szigeten. A legviccesebb az volt, hogy minden el volt kerítve, kővel. A kődarabok között nem volt semmi, valószínűleg a súlyuk miatt maradnak ezek a helyükön. "Idegenvezetőnk" elmondta, hogy ez azért van, mert minden terület valakié, rengeteg a kő, és így lehetett csak rendet rakni, hogy ezeket kerítésnek használják fel. Van itt egy erőd is. Nagyon-nagyon magasból lehet itt is a tengerre nézni. Ijesztő és bámulatos.
Egyébként ezen a három szigeten az emberek írül beszélnek. (Persze azért tudnak angolul is.) Az íreknek ír nyelvből is le kell érettségizniük. Ezért a középiskolában nyáron vannak itt "ír táborok", amiket a tanítóképzős főiskolások gyakorlatként csinálnak, tehát ingyen. Így mindenki boldog, mert olcsó és jó buli. Ettől eltekintve eléggé elmaradott ez a rész. 1975 óta van elektromos vezetékük. Ivóvizet, hatalmas esőgyűjtő tárolókból nyerik. Az arc, aki körbevitt minket, mégis nagyon boldognak tűnt, hogy ott lakhat. :)
Képeket felraktam, viszonylag ömlesztve, de legalább kommentekkel! :)
Március közepén a tavaszi szünet örömére, haza tudok menni. Ez már csak azért is áldásos, mert ekkor ismét három napra egy országban leszek a drága nővéremmel. :) Annak aki ÍRmagjase név alatt írt nekem, üzenem, hogy a kérdésedre nagyon szívesen válaszolok egy "gyűszűnyi" mellett! (Persze, csak az íze kedvéért! ;)
Ölelés