Árulkodtam, meg is lett a következménye. Két napja esik. Nem nagyon, de mindig valami esik az égből. A kölykök a suliban levizsgáztak angolból és matekból a hét során (kb. 3-3 órás írásbeli vizsga volt). Ennek örömére ma a harmadik és a negyedik osztály karöltve elment a tengerpartra.

Persze pancsizni nem lehetett, a levegő hőmérséklete kb. 15 fok körül, szerintem a vízé mondjuk 10. Sebaj, eveztünk mi már a Tiszán is, a Rábán is ugyanilyen körülmények között! :P Úgyhogy meghallgattunk egy órás előadást a partmenti és a vízben élő faunáról, majd bandázás a parton.

A gyerekek 5 fős csoportba lettek szétszórva és kellett valamit alkotniuk a homokból. (Ja, igen, itt homokos a part.:) Az én kis bandám forma 1-es versenyautót gyártott. Mondanom sem kell, hogy aktívan közreműködtem, ennek köszönhetően mindenem homokos most. De nagyon jól éreztem magam, ismét egy kicsit 10 évesnek, akinek a legnagyobb problémája az, hogy melyik hínár vagy kagyló a legmegfelelőbb... :)

Be kell vallanom, hogy a vízbe is belementem egy kicsit. Térdig nem, de majdnem. :) Marc (negyedikesek tanársráca) meg is jegyezte, hogy látszik, hogy nem tenger mellett nőttem fel. Persze én minden magyar büszkeségemet elővettem, és mondtam, hogy tényleg nem, én a Dunakanyar Gyöngyszemében, tehát a Duna mellett. (Jaj, a Duna. Hiányzik.)

Aztán végighallgattam az összes idióta gyerekdalt, amit sok 10 éves gyerek együtt énekel az unalmas buszúton. De aranyosak voltak. Az egyik gyerek mondogatta, hogy szálljak be én is, de mivel szeretném az állásomat megtartani, nem tettem. :)

Summa summarum, asszem túl vagyok életem talán legjobb munkanapján.