Mielőtt elfelejteném, ezt a fórumot szülinapokra való megemlékezésre is felhasználnám. Drága nagyanyámnak kívánok még legalább fele ennyit, és Nórusomnak is, neki azért legalább még kétszer ennyit! :) Nagyanyámmal már vasárnap beszéltem, Nórus, azt nem igérem, hogy téged fel tudlak hívni a szülinapodon, az időeltolódás miatt... Meglátjuk..

Na, hát elkezdődött. Ma annyira fáradt voltam, hogy fél 6ra értem haza, vacsi, és szunya két órán keresztül. Most ébredtem meg a délutáni alvásból, de lehet, hogy ezt megírom, elmegyek fürödni és ott folytatom, ahol abbahagytam! :P

A múlt héten volt a bejárási hét. Egész héten bejárogattunk mindannyian osztálytermet csinosítani, találkozni a kollektívával, miegymás. Ezen a fórumon rengeteg nagyon kedves emberrel ismerkedtem meg. Az egyetlen ember, aki nem volt kedves, nos, hát, őőőőő, hát az asszisztensem. Nem akarok senkit untatni a részletekkel, maradjunk annyiban, hogy szerintem féltékeny a koromra, a származásomra, a papírjaimra, a fizetésemre.. mert ugye neki ezek mind hátrányban vannak az enyémmel szemben. (Azt most gyorsan elfelejtetném mindenkivel, hogy ebben az államban egyáltalán megszűnt volna a rasszizmus. Mc Cormickban pl. két kocsma van, a fehéreknek és a feketéknek külön... elgondolkodtató...)

Na, szóval a néni, az első találkozásunkkor (mert igen, megtehette, mert nem voltam ilyenre egyáltalán felkészülve, igen, az én hibámból) gyakorlatilag megevett reggelire. Nos, őszintén bevallom, hogy ezt ma is folytatta, de finomabban, némi ellenállással voltam is felé! :) Azért remélem, hogy ez meg fog változni. Egyébként a kollegák tényleg nagyon kedvesek. Itt van pl. mindjárt a mentorom. Szerintem ez a nő hiperaktív! :) Ami jó nekem, mert sosem fáradt, mindig van rám két perce (több nem is kell:), és kellemesen képben van a részletekkel a gyerekeim kapcsán. A kedvencem mégiscsak egy néni, aki elvileg a coachom (edzőm?). Ez egy nyugdíj-korú néni, akinek nem igazán tudom, hogy dolga-e, vagy csak felebaráti szeretetből, de nagyon nagy hangsúlyt fektet arra, hogy jól érezzem magam itt, az USÁban. Az első beszélgetésünkkor meséltem neki a lovakról, azóta kaptam tőle egy rakat újságcikket (bájos, nem?:), meg vasárnap elhívott templomba (itt ez a szociális élet központja... mint Írországban a pub), hogy ott bemutasson valakinek, akinek van lova, de nincs ideje! (Sajnos a lovas arc nem jött el, mert volt valami baj a kutyájával.)

A hétvégén aztán voltunk egy évnyitó-party-szerű pofaviziten. Jó volt, rengeteget ettem és rengeteget röhögtem. Történt ugyanis, hogy beültünk egy hosszú asztal két végébe Évivel és Julival, és a többieket mintegy szórakoztatva csípkedtük egymást! :) Majd tiszteletét tette nálunk Pablo, a ticco cimbora. Tehát itthon ülős, borozós hangulatban telt a szombat éjszaka. Vasárnap reggel meg templom. Egyébként református templom volt, mindenki hihetetlen aranyos. Csak amikor oda jutottunk, hogy Úrvacsora, tehát bor.... hát, a gyógysör azért jobb! ;)

Ma meg igen, találkoztam mind a négy kölykömmel! Négy fiam van. Két autista, meg két értelmi akadályozott gyerkőc, 6. 7. és 8. osztályosok. Tehát eléggé vidám egyszerre 3 évfolyamot tanítani! :) A két autistámról említenék néhány szót (ők mindketten 6. osok). Az egyik kb. másfél fejjel magasabb nálam, jó nagydarab gyermek. Jól meg is ijesztett ma, amikor kb. 20 cm-re állt tőlem, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta: cookie. Azt hittem, hogy felképel, és a mögöttem lévő tábla adja a másikat! :) Mondtam, hogy nincs süti, most inkább olvasson nekem! :) A másik autim pedig kb. a derekamig ér, egy kis majomkölyök. Az egyetlen óra reggel 8 és du. fél 3 között, amikor nincsenek velem, az a tesi órájuk. Minden nap van is belőle nekik. Mondta a tesitanár, hogy azért az első hónapban ugyanmár járjak már be én is. Hát, jó, túl fogom élni! :) Megyek be, magam előtt tolom kis majomkölyök gyermekemet... belépünk a tesiterembe, megállunk a kosárpalánk alatt, majd érzem, hogy a gyereknek úgy ver a szive, hogy majd' kiugrik. Majd sikít egyet és kiszalad. Én utána. Látom, fél. Persze, szegényke jól megijedt a nagy tértől. Oké, akkor kint maradok vele, meg is kértem a tesitanárt, hogy legyen már nyitva az ajtó, hadd lássuk, hogy nincs bent semmi félelmetes. Azt nem lehet, mert hangos, zavarja a többi órát. Nagyon jó, van másik ajtó? Van, de akkor át kell menni a gym-en. Király. Azért volt másik ajtó, csak ahhoz ki kellett menni a suli épületéből. Útközben összefutottam az igazgatóval, alig győztem kimagyarázni, hogy miért csak eggyel vagyok, és miért megyek ki az ajtón! :) Summa summarum, a gyerekkel kint a fűben néztük egy ideig, majd bealudt az ölemben, és bevittem az osztályba, leraktam két babzsákra és mégiscsak meglett az a bizonyos lyukas órám! :)

Remélem, eléggé részletes voltam! :) Két hét múlva megyünk a hétvégén Sumterbe egy szülinapra, már nagyon várom... de addig még túl kell élnem 9 napot még a suliban! :)

Csókolom