Hajajaj... mennyi minden is történt azóta, hogy nem írtam.... A múlt hétvégénél hagytuk abba. Semmi izgi nem történt, átugrottunk Augustába. Hát, voltam én már ennél sokkal szebb városban is... Ráadásul hajókázni akartunk menni a Savannah folyóra, csak persze elmosta az eső. Úgyhogy másfél óra múlva haza, majd az én drága családommal csacsogtam vagy három órát! :) Mennyire király volt!! Sajnos emiatt az időeltolódás miatt (ugye 6 órával előrébb vagytok ti, míg drága nővérkém további 2-vel) eléggé nehéz tartani a kontaktot a nem annyira bagoly-tipusú emberekkel. Igen, anya, te nem vagy az! :) A magyar vizilabdás srácoknak ezúton is mély főhajtás! Sajnos a meccset nem láttam, mert nagyon későn kezdődött és nagyon korán lett vége. Azt tudom, hogy itt 5 óra volt reggel, amikor Zsuzsa hívott, de sajnos a nappaliban volt a telóm, így nem hallottam. (Pablo igen, nem is tudott utána aludni. :) Dehát ennyit bevállalhat egy magyar győzelemért! :)
Jaj, az aidemről (az asszisztenciám) akartam már az előzőben is írni, csak elfelejtettem. Szóval ugye az első nap megkajált. Az első héten, asszem kedden viszont már annyira tele volt a "begyem" azzal, hogy mit meg nem enged magának, hogy diszkréten félrehívtam, és elmondtam neki, hogy szeretném, ha ő is legalább annyira tisztelne, mint én őt. Na, itt vita egy darabig... majd pénteken ugyanez kicsiben. Tegnap (azaz e hét szerdán ismét- na jó, itt már csak felhúztam a szemöldököm, hogy ezt hogy gondoljuk, és ki is javította magát :). De mégis biztos vagyok benne, hogy szeret, néha ugyanis ilyesfajta érzelmet vélek felfedezni az arcán. Alapvetően pedig rühellem az ilyet. Könyörgöm, 23 év tapasztalatával inkább örülök, hogy ott van mellettem, mintsem állandóan azzal jöjjek, hogy nekem mim van, ami neki nincs.... De ezt kaptam itt feladatnak. Persze a privát beszélgetésekben anyáskodik felettem, de azt is úgy, hogy tök jó tanácsokkal lát el.
Más: egy jó tanács azoknak, akik még nem tapasztalták meg a saját bőrükön: ha új országban vagy, és egy másik, szintén idegen embertől hallasz valami infot, ne vedd készpénznek. Velem ugyanis ez történt. Már vagy egy hónapja azon gondolkodom, hogy mitől nem terem itt meg semmi (ezt hallottam), hiszen esik eleget (szerintem néha sokat is:), süt a nap, nincs fagy télen, stb. Már annyira izgatott ez a kérdés, hogy gondoltam, hogy megkeresem Frigyest, akit szaktekintélynek tartok az ilyen témában, és rákérdezek. Ma a suliban viszont összefutottam a helyi földrajz tanárnénivel. Hát, gondoltam, ha ő nem, akkor senki nem fogja tudni. Rá is kérdeztem, hogy miért nem terem itt semmi, csak a fű meg ezek az ocsmány nagy csótányok? :D Noshát, terem. Nem is kevés. Mondhatni sok. Csak kb. fél órányi autóútra. Itt meg homokos a talaj, ami jó a lovak lábának, és rossz a nemtudoménmilyen fajta szúnyognak, ami valamilyen betegséget hordoz. Azt a tekintetet viszont senkinek nem ajánlanám, amit a nőtől kaptam. Alig tudtam eszkuzálni magam. :)
Ja, és holnap lesz az a bizonyos IEP-meeting. Ez olyan, mint nálunk volt az egyéni fejlesztési terv, csak itt egy évre íródik, és lényegesen komolyabban van véve. A helyi kerültei pedagógiai intézetből jövő nőnek felajánlottam, hogy az elsőt (de csak az elsőt:) megtarthatja helyettem. :) Elfogadta! :) Halleluja!!! :D
Erre a hétvégére pedig egy Sumter nevű városba vagyunk hivatalosak, egy román csajszi szülinapi zsúrjára. A ticcok nem jönnek. Illetve az egyik elugrik, de csak egy órára. Nem is nagyon van kedvem menni... mindegy... ezekből szoktak a legnagyobb bulik kerekedni! :)
Ja, és szept. 1.-e ünnepnap, tehát nem dolgozunk! :) Remélem, hogy itthon leszek, és akkor egész nap itt a laptop előtt kattoghatok, és beszélhetek sokatokkal!
Minden jót!
