HTML

Laza lelki tartással

Friss topikok

  • FőAnya: Drága csillagom! Nagyon jó hogyjólérezted magad itthon ezek az éves szabadság örömei és van miből ... (2009.09.13. 19:53) Labor day - Avagy hosszú hétvége :)
  • FőAnya: Próba (2009.06.25. 21:28) Készülök haza! :)
  • FőAnya: nagyon várunk mán a csirek kezdi rántani való sulyát elérni,az uborka érik a napon/most kb 10 fok ... (2009.05.14. 19:58) Tavaszi FACES-party
  • FőAnya: Szia! (2009.05.10. 11:13) Itt volt a nővérem...
  • Faustb: Hahó, na örülök, hogy jól érzed magad és annak is, hogy sportolsz :D Csók B (2009.03.22. 14:40) Lóverseny...

Linkblog

ma egy éve, hogy...

2008.05.02. 21:34 swez

Ma egy éve, hogy itt vagyok. Te jó ég! Tavaly ilyenkor éppen repültünk, és azon izgultunk Orsival, hogy érjük el a Waterfordba menő buszt. Amit ugye el is értünk... de régnek tűnik... :)

Egyébként az utóbbi időben történt velem egy s más. Találtam itt egy lovardát. Ez ugye annyira nem nehéz feladat, de lovagoltam is! :) Egy magyar lány tart lózásokat, és úgy gondoltam, hogy benevezek. Sajnos, vagy nem sajnos, de csak négyszögben lehet pörögni. Sajnos, mert nem lehet terepre menni, nem sajnos, mert nem árt nekem egy kis okítás...

Aztán! Megyek Londonba egy egész hétvégére. Mivel eléggé olcsónak számítanak a Dublin-London repjegyek, (csak a reptéri illetékért kell fizetni :P ) ezért egy péntek - vasárnap lesz belőle. Merthogy megy Lóci és Tata. Persze, nekem is egy ilyen ürügy kell, hogy elmenjek oda! ;)

Marc osztályában egyre jobban érzem magam. A múltkori bejegyzésem óta megkértem, hogy lelkizzünk egy kicsit, és röviden elpanaszoltam neki, hogy mi is a bajom. Ő meg mondta, hogy ebből ne csináljak lelki ügyet, majd csak lesz valahogy. Persze, Barbee-tól tudom, hogy eddig mindig volt valahogy, hiszen sosem volt még olyan, hogy nem lett volna sehogy (állítólag). Lett is. Összebandáztunk! :) (Mármint a gyerekkel:).

Egyébként Marcról annyit mondanék, hogy végre egy cinikus ember! Nagyon jókat vicceskedünk egész nap. Ma például az egyik ír megyére jellemző tájszólást parodizálta, amin annyira nevettem, hogy meg is állt, és mondta az osztálynak, hogy "jó, akkor most megvárjuk, míg Eszter kineveti magát." Szerintetek meddig vártak? ;) Ja, és még valamit róla. Rajtam kívül egyetlen magyart ismert, mert tanított itt angolt külföldieknek. Úgyhogy képben volt a Dunával, Buda és Pest viszonyával és persze a jó öreg gulyással. Majd odajött hozzám, és bizalmasan megkérdezte, hogy minden magyar szarkasztikus-e, vagy csak neki sikerült-e beleszaladnia ebbe. Mit is mondhatnék?? Igen. Vagy ha nem, akkor is érti, felismeri egy magyar. :D

Na, ennyi. Akad a net, Adrian le is fogja mondani ezt a szolgáltatót, úgyhogy ne várjon senki gyors reakciókat tőlem!

Ölelek mindenkit!

P.s.: Zsuzsa! Köszönök mindent! Nagyon ;)

Szólj hozzá!

Amikor nem minden szép és jó

2008.04.22. 19:19 swez

Na, akkor ismét...

Itt volt B. Szegény, pont azon a hétvégén jött, amikor mind az idő, mind jómagam karöltve szarok voltunk. :) Gyakorlatilag két napot töltött itt drága cimborám. Az első nap irdatlanul fújt a szél, a másodikon meg esett az eső. De beszéljenek helyettem a képek. Ezek alatti kommentekért kéretik őt hibáztatni!;) Teszem hozzá, hogy ma 20 fok volt egész nap és verőfényes napsütés, de asszem ezt már senkivel nem tudom elhitetni. Nekem meg a betegségemből nem igazán sikerült felállni, egyébként még mindig köhögök, meg miegymás.

Aztán a múlt hét hétfő óta már nem Ronant és a jó öreg 3. osztályt boldogítom. Hanem Marcot és a 4.-es csapatot. Ott is konkrétan egy Danny nevű gyereket. Az egyetlen bajom ezzel a helyzettel, hogy nekem itt tulajdonképpen annyi a dolgom, hogy arra bírjam ezt a gyerkőct, hogy figyeljen. Ez viszont kicsit nehezített az én helyzetemben. Részint, mert év vége közeledik. Részint, mert a gyermek lassan kamaszodik. Részint, mert én is akkor tudom meg a feladatokat, amikor ő. Ebből ugye az következik, hogy csak ennyit hall belőlem, hogy vedd fel, rakd le, tedd ide, figyelj oda, stb. Ettől ugye nem lettünk az első hét után országos cimborák. Az a durva, hogy magammal ellentétben neki adok igazat. Természetesen nehéz így, hogy egy más ember stílusát kell megszokni, alkalmazkodni. Úgyhogy sajnálom Ronant.

A hét rossz híre: Orsi holnap hazamegy. Ez ugye nem mindenkinek rossz hír. (Gondolok itt most az otthoniakra.) Azt sem mondanám, hogy a hét híre, már mióta tudom. De akkor is szar. Orsi, hiányozni fogsz!

Ennyi. Az, hogy az ember mindig jókedvű, szinte kizárt. És tényleg nem a koordinátáin múlik.

1 komment

Apró örömök a szürke hétköznapokon

2008.04.17. 20:10 swez

Ugye az ember nem ír blogot arról, hogy mi történik vele, mikor semmi nem történik vele. Ez történt velem eddig. (Ugye nem sok a szóismétlés? :) De most!

Beteg vagyok, haza is zavartak ismét a suliból. Ez jól is esett, mert részben holnap jön Bálint, és a hétvége is, nem kívánok végig ágyban párnák közt. Na, haza is jöttem, itthon van Anna, a lengyel lakótársnő. Egész nap együtt szöttyögünk, én néha bealszom, ő néha lelép, de szép az élet.

Majd, hazajön Adrian. Ő ugye a szlovák. Kérdezem, milyen volt a napja (miközben mindenfélét nézegetek a neten), majd arra figyelek fel, hogy rám szól, hogy most mondta el! :) Ökhm. Na, mindegy. Aztán, rám szól, hogy húzzak ki a konyhába. (Gondolom magamban, hogy most jön a lecseszés, hogy nem mosogattam el, pedig egész nap itthon ülök. - Egyébként igaza is lenne.) Tehát lapítva kimegyek, szlovák barátunk pedig mondja, hogy itt van forró leves, egyem meg, mert jobban leszek. Zsuzsa nénit idézve hökk! Tehát megetetett, elmosogatott helyettem, és visszazavart a szobába aludni.

Miért is kéne utálnom a szlovákokat???? Ha előítéletesebb lettem volna, valószínűleg nem költözöm össze egy szlovákkal és soha nem élem ezt meg. Szóval kívánom mindenkinek, hogy nyitott szemmel és lélekkel járjon a világban! :)

Szólj hozzá!

otthon voltam #2

2008.04.02. 19:35 swez

Hallo, mindenkinek!

Igen, igen, a húsvéti szünetet is arra használtam fel, hogy hazamenjek egy kicsit a tavaszba. Na, ki emlékszik arra, hogy jó idő lett volna abban a bizonyos két hétben? Senki? Nahát! :)

Nagyon jó volt otthon. Találkoztam a rokonsággal (legalábbis egy részével), meg a barátsággal :), meg ilyenek. A mindenféle beülések, kiülések vagy csak leülések... nagyon jók voltak, tehát köszönöm aki megtisztelt a társaságával! :)
A visszaérést követően volt egy magyar-buli. Mit is mondjak? :) Két hét otthon levés után? Jól éreztem magam. ;)

Hétfőn meg, éppen ír órát tart Ronan pajtásunk, valamit magyaráz a táblánál. Mondanom sem kell, hogy én vagyok a legjobban lemaradva írből, ugye. Így leültem hátra egy asztalra, és jól láthatóan unatkoztam. Nos, pont ebben a pillanatban volt szíves Paddie (gyk. igazgató néni) beugrani. Na, most mi legyen? Felpattanjak, ezzel mintegy "elismerve", hogy pontosan tudom, hogy mit kéne csinálnom, de mégsem teszem? Vagy maradjak ugyanazzal az arccal, ülve az asztalon? Az utóbbit választottam, aztán egy mondvacsinált ürüggyel egy fél perc múlva (Paddie még mindig az osztályban) felpattantam és odamentem egy gyerekhez. Nem tudom, hogy ha nem fogok kelleni jövőre, akkor ez az okok között lesz-e.;) Ezért Carol tanácsára megpróbálom megelőzni a megelőzhetőt és én fogok beszélni Paddie-vel, mielőtt ő venne elő engem. :) Ennyi. A hétköznapok (azóta mindkettő) nem valami izgalmasak, de pénteken jön Cica, aztán meg Orsi barátnői, aztán Bálint, aztán Orsi megy el, úgyhogy asszem lesz esemény... ;)

csók

1 komment

hazamegyek #2

2008.03.10. 18:33 swez

A kirándulás óta (Úristen, milyen régen is volt az) két új lakótárssal gazdagodtunk és értelemszerűen ugyanennyivel szegényedtünk. Elsőként a brazil Ted lépett le. A magam részéről sajnáltam, mert aranyos gyerek volt. Helyette jött Anna, a lengyel lány. Hát, mit is mondjak róla? 26 éves, a "mi fajtánk". Ennek megfelelően eléggé sokat bandázunk, néha - néha bulizgatunk is együtt. A másik csere Benji (francia) okán lett, a helyébe egy Wolfgang nevű holland arcocska jött. Ő 34 éves és légiutas-kísérő a Ryanairnél. (Ami jó nekünk, ha a vámmentes-cuccokban gondolkodunk;).

Nem is tudom. Semmi olyat nem csináltam (mondtam, vagy gondoltam) azóta, amióta utoljára írtam, mégis folyamatosan volt valami. Most éppen a nagy-mosás a hazamenetel miatt. Az itteni páratartalomnak köszönhetően, a fűtött lakásban is vagy három nap, amíg megszáradnak a göncök. Tehát hangolódom a péntekre, mert akkor ismét otthon lehetek.

Akinek konkrét igénye van valamire Írországból, tudassa, meglátom, hogy mit tehetek.

Ja, és kéretik a velem való találkozás előtt elolvasni a bejegyzéseket, mert "már megmondtam ezerszer, hogy semmit nem mondok kétszer" - ugye. ;)

csók

1 komment

kirándulás

2008.02.20. 21:14 swez

A múlt csütörtökön ránk tört egy hosszú hétvége. A magam részéről az ún. "mid-term break" kapcsán, mert ugye ne dolgozzunk túl sokat egyszerre. El is határoztuk, hogy megnézzük Nyugat-Írországot. Öten mentünk (Orsi, Eszter, Ádám - őket Waterfordból ismerjük és Sergio, akit Ádám munkatársa). Gyakorlatilag az utunk Galway-megyére összpontosult. (Ezen belül Galway és Connemara volt a kitűzött cél.) Na, akkor a részletek:

Első nap, reggel héttől buszozás Galwaybe kb. délig. Vicces volt, mert a waterfordi alakulattal pont egy időben érkeztünk meg. Aztán a szokásos - hostel, kávé, miegymás. Majd megnéztük a híres Cliffs of Mohert. Útközben észrevettük, hogy elmegyünk a Barren mellett is, ami olyasmi, mint a Stonehenge, csak ír, régebbi és egy szikla az egész. :) A Cliffs of Moher arról híres, hogy ez az óceán partján nagy szikla, (mert ugye ez a tengerpart:) kb. 200 méter magas. Gondolom, az élményt nem kell leírni, hogy milyen ilyen magasról lenézni a tengerbe úgy, hogy az óceán felett a Nap a ködbe vész.... Volt végig egy viszonylag magas kőfal (a biztonság kedvéért). Ádám szomorú is volt, mert mondta, hogy amikor ő utoljára itt volt, ez még nem volt ide felhúzva. Engem azért ez megnyugtatott. Este a hostelben még dumálgatás, aztán alvás. Ja, igen! Aki Galwayban jár, annak nagyon tudom ajánlani ezt a hostelt. Nagyon jó kis hangulata van. Természetesen nem tudom, hogy mi a neve, de el tudom magyarázni, hogy merre van! :)

Második nap. Eredetileg az Aran-szigetek lett volna a program, de sajnos átaludtuk az optimális indulási időpontot. Így elmentünk Connemarába. Itt forgatták a Rettenthetetlen című filmet. De az érdekessége, hogy ez az egyetlen fjord Írországban. :) Egy Letterfrack nevű faluban szállásoltuk el magunkat, a tó partján. Gyönyörű kilátás, francia "házi néni", este Orsi-gyártotta-gulyásleves. Na, jó, előtte azért még megmásztunk egy Diamonds Hill nevű csúcsot, ami jó magasan volt. :) Letterfrack állati jó hely. Az a klasszikus "egy utcás" falu. Bementünk a helyi pubba, ahol a spanyol arc miatt angolul beszélgettünk. Kikérem a sörömet, majd a srác alig hallhatóan megkérdezi, hogy magyarok vagyunk-e! :) Nos, nem az akcentusom ennyire gáz, állítólag a fejem nagyon magyaros. :) Ő pedig csehországi magyar, ide rakott fészket tíz éve. (Ennek ellenére itt még mindig turistának tartják a helyiek.)

Harmadik nap elmentünk megnézni az ún. Kylemore Abbey-t. A kertje gyönyörű volt. Meg bent lenni is nagyon jó volt. Állítólag van itt kollégium is. A hangulatot a Harry Potterhez hasonlítanám. Este az utolsó hostelünkben foglaltuk el a kis helyünket.

Hát, ez a hostel megérdemel egy misét. ;) Régen apácák laktak itt, ma egy francia arcé. Ő pedig nem vitt el semmit, csak kicsit átrendezgette a dolgokat. Első ránézésre nem valami bizalomgerjesztő, de később nagyon mulatságos. A lenti udvaron gyóntatószék, a fürdőszobában karácsonyfaégő, a zuhanyzó fölött diszkógömb, a nyúl és tengerimalac akváriumára kiírva, hogy ne beszélj az állatokhoz és még sorolhatnám. Este itt bandáztunk még a magyar sráccal (Péter) és egy ausztrál arccal. Az arcocska a kicsit gyenge idegzetű örökbefogadott lányát volt hivatva meglátogatni, akit én nem láttam vele.

Az utolsó nap, pedig Inishmore. Az Aran-szigetek legnagyobbika. Valami fantasztikus, hogy milyen ez a hely. Útközben láttunk fókát és delfint. (Amikor ezt Ronannak elmeséltem, azt mondta, hogy olyan fejet vágtam, mintha először láttam volna. Kedves Ronan, először láttam ilyet! :) Ott egy kisbusszal vitt minket egy arc körbe a szigeten. A legviccesebb az volt, hogy minden el volt kerítve, kővel. A kődarabok között nem volt semmi, valószínűleg a súlyuk miatt maradnak ezek a helyükön. "Idegenvezetőnk" elmondta, hogy ez azért van, mert minden terület valakié, rengeteg a kő, és így lehetett csak rendet rakni, hogy ezeket kerítésnek használják fel. Van itt egy erőd is. Nagyon-nagyon magasból lehet itt is a tengerre nézni. Ijesztő és bámulatos.

Egyébként ezen a három szigeten az emberek írül beszélnek. (Persze azért tudnak angolul is.) Az íreknek ír nyelvből is le kell érettségizniük. Ezért a középiskolában nyáron vannak itt "ír táborok", amiket a tanítóképzős főiskolások gyakorlatként csinálnak, tehát ingyen. Így mindenki boldog, mert olcsó és jó buli. Ettől eltekintve eléggé elmaradott ez a rész. 1975 óta van elektromos vezetékük. Ivóvizet, hatalmas esőgyűjtő tárolókból nyerik. Az arc, aki körbevitt minket, mégis nagyon boldognak tűnt, hogy ott lakhat. :)

Képeket felraktam, viszonylag ömlesztve, de legalább kommentekkel! :)

Március közepén a tavaszi szünet örömére, haza tudok menni. Ez már csak azért is áldásos, mert ekkor ismét három napra egy országban leszek a drága nővéremmel. :) Annak aki ÍRmagjase név alatt írt nekem, üzenem, hogy a kérdésedre nagyon szívesen válaszolok egy "gyűszűnyi" mellett! (Persze, csak az íze kedvéért! ;)

Ölelés

2 komment

Házibuli, ír módra

2008.02.10. 18:58 swez

Tegnap házibuliban voltunk. Egyik munkatársnő, Aoife (ejtsd: íffa) harmincadik szülinapját ültük. Hát, azt kell mondanom, hogy én még ilyen jó házibuliban az életemben nem voltam. Eredetileg beöltözős volt, az Óz a nagy varázslóból, vagy az Alice Csodaországbanból :) kellett valakinek beöltözni. Nos, bevallom, hogy én nem öltöztem be semminek, ellenben rózsaszín (!) felsőben nyomultam, ami, ha belőlem indulunk ki, beöltözésnek számít! ;)

A hely, ahol voltunk egy ház volt, a hozzá tartozó kicsi kertecskével. A kertben indiánsátor felverve, belül középen tűz. A végére körülötte doboltak a népek. (Aoife afrikai dobokon szokott zenélni.) Mellette zöldségeskert, ami körbe volt véve halálfejes lufikkal! ;) Aztán volt még egy hordóval körbekerített tábortűz is. (Mint az amerikai filmekben a csöveseknek.)

A konyhában persze rengeteg nasi, a piát mindenki maga vitte magának. Itt a végén igazi ír zenét toltak a srácok, a megfelelő hangszerekkel és énekekkel. Ez kísértetiesen emlékeztetett a franciaországi sítábor ama napjára, amikor a Mecseki Néptánc Együttes volt szíves szobáról szobára járva hangulatot teremteni. :) A végén Orsival, meg egy igazi ír arccal (nagy, vörös szakáll, hátul befont hosszú haj) írül táncoltunk hármacskán.

Az egyik (szerintem eredetileg háló-) szobában zongora-kísérettel mentek a 70-es évek slágerei. Én valahogy így képzelem az apuék korában a bulikat, hogy valaki játszik a zongorán, a többiek meg énekelnek és/vagy táncolnak rá.

A nappaliban cigányzene volt. Orsi felismerni talált egy magyar refrént is, de alapvetően horvát cigányzeneként lett itt ismeretes. (Miután Orsi megosztotta a kispajtásaimmal, hogy ez magyarul van, Ronan gyanakodva rám nézett, hogy nem vagyok-e cigány. :)

Mindehhez voltunk cca. 50-en, a házigazdánk apja is részt vett ezen a partin. A magam részéről este 10-től voltam ott, és reggel fél 5re értünk haza. Képzelhetitek! :) Ja, és még csak azt sem mondanám, hogy berúgtam volna, vagy ilyesmi. Ez a buli tényleg úgy volt tökéletes, ahogy volt. Teszem hozzá, hogy ez a fajta mulatozás itt sem mindennapos, csak sok zenész, nyitott lélekkel (és sok piával:) volt jelen.

2 komment

egy évvel öregebben...

2008.02.05. 22:51 swez

Igen, igen. A legutóbbi bejegyzésem óta "megint egy évvel öregebb lettem, és bölcsebb is talán". Ez volt az első olyan szülinapom, amikor nem osztottam meg minden emberrel a környezetemben, hogy ünneplünk. Hát, asszem öregszem... vagy nem is tudom. Nem is volt bennem a nagy buli hangulat, mint szokott. Na, jó, bevallom, hiányoztatok, azóta is... Szeretném is mindenkinek megköszönni a szülinapi jókívánságokat. Valahogy itt, a távolban sokkal jobban felértékelődött, hogy hiába, hogy nem duruzsoltam a fületekbe nap, mint nap, emlékeztetek rá! :) Tényleg megható!

Azért aranyosak voltam a lakótársaim, nekik előtte a hét során azért mindennap elmondtam, hogy buli van! ;) Benjin (a francián kívül:) mindenki meg is jegyezte! Sőt! Orsitól és Adriantól (szlovák) még ajándékot is kaptam. Cserébe megígértem nekik, hogy főzök ebédet... remélem, hogy nem a hűtőben fog megromlani a rengeteg alapanyag. Azóta nem volt időm kaját készíteni.

Merthogy itt volt (van) Alex!! :) Aki mindkettőnket ismer, azoknak nem kell bemutatni, hogy milyenek vagyunk, amikor össze vagyunk eresztve. Aki nem ismeri Alexet, nekik röviden annyit árulnék el róla, hogy a gimiben egy osztályban járunk, és tőle származik többek között a híres-hírhedt "savanyú képet vágok" poén! :) Az ittlétéről egyetlen viccecskét emelnék ki, ha nem is a legjobbat, de az elsők egyikét. Pub, állunk a pultnál, gondolkozunk, hogy mit kérjünk. Erre Alexünk rám szólt, hogy "na, én ezt kikérem magamnak"! :) Eltartott egy darabig, míg ismét a pulthoz merészkedtem! ;)

Holnap meg jön Tamás, akivel megyünk csütörtökön sörözni. Szombatra pedig egy kolleginának (akinek a nevét csak azért nem írom le, mert nem tudom, hogy kell:) a szülinapi zsúrjára vagyok hivatalos! Jövő hétvégén pedig megnézzük a nyugati-partot. Szóval erre a hétre a sok punnyadás mellett tán még történni is fog valami! :)

Ja, két apró érdekesség. Egyik, hogy az írek a tavaszt már februártól számítják. Természetesen 10 (+,- 4) fok van, mint mindig. De tény, hogy tavasz-illat! :)

A másik, hogy Alex jóvoltából megismertem egy olyan írt, aki Magyarországon lakik. Mesélt arról, hogy neki milyen benyomásai voltak a magyarokról. Hát, érdekes volt hallgatni. Megemlítette többek között a személytelenséget (csendben tenném hozzá, hogy Budapesten él), azt, hogy az emberek nem mosolyognak és, hogy a nehezen meggyőzhetők. Emellett szívesen él ott, és egyáltalán nincs honvágya. Érdekes volt.

Mindenkinek kívánom a legjobbakat és fel a fejjel! :)

Ölellek titeket

P. s.: A képek megosztására még kitalálok valamit, idővel! :)

Szólj hozzá!

az új lakótársakról

2008.01.28. 01:14 swez

Kezdeném ezt a bejegyzést azzal, hogy milyen az új kis lakótársunk, Benjamin. Francia, 24 éves (asszem:) és itt van ebben a félévben, mert tanul. Alapvetően édes pofa. Nagyon kis lelkes, érdeklődő, persze azért mi finoman nevelgetjük. Hozzánk képest állandóan bulizik, de, mivel mi gyakorlatilag egyáltalán nem bulizunk, ezért ez pláne feltűnő.

De van ám nekünk most egy másik jövevényünk is! Merthogy Albert egy hónapra kiutaltatta magát Limerickbe (nyilván egy másik ír város), és erre az időre kiadta az ágyát. Ebbe egy brazil srác (Ted) cuccolt be. Ő is asszem 24-25 év körüli, maga az optimizmus. Ő egy kávézóban dolgozik, reggel állati korán kel, a brazil cimborái most mentek haza, de ez a gyerek folyamatosan boldog és elégedett. Végtelenül jó kedélyű, és sokat beszél! :) Úgyhogy meg vagyok elégedve a két új arccal, főleg az utóbbival! :)

A hétvégén pedig voltunk Waterford-körúton. Nagyjából minden olyan magyart meglátogattunk, akit ismertünk. Úgyhogy ezzel is meg vagyok elégedve. Igen, azt kell mondanom, hogy momentán elégedett vagyok a környezetemmel! :)

Ja, a múlt héten még felraktam ismét néhány képet. Nézegessétek, vannak köztük jó régiek is. (Mármint úgy régiek, hogy nyáriak.) Aki még az életében nem látott képtáras honlapot, annak azt a segítésget adnám, hogy a narancssárga szavakra lehet középtájon klikkelni, és akkor jó lesz! :) Nem nagyon tudom, hogy ezt pontosan hogy lehet úgy megadni, hogy nem a bejelentkezett cuccomon keresztül, amivel ugye módosíthatóvá válik az egész. Nos, szeretnék mindenkit tisztelettel megkérni, hogy ne módosítson rajta semmit! Na, jó, kivéve a tesómat!

Csókollak titeket!

2 komment

további ingerek

2008.01.12. 14:34 swez

Múlt héten vasárnap elköltözött tőlünk a dél-koreai lakótárs. Bejelentése után 2 órával már teljesen el is cuccolt. Úgyhogy a múlt héten lakótársat kerestünk. Kivételesen most a másik oldalról láttuk Orsival, hogy milyen is az ilyen. Legalább olyan érdekes, mint az eddigiek, de legalább nem kellett kimoccanni! :)

Tegnap megszületett a döntés. Egy francia srác fog idecuccolni, bizonyos Benjamin. Diákocska, csak májusig marad. Egyelőre ennyit tudok róla. De nagyon vicces volt, ahogy a szlovák (Adrian) lakótárssal pontozgattuk, értékelgettük az embereket. :) Az a régi történet jutott folyamatosan eszembe, mikor még a Móriczban Alexszel ültünk az aulában, és azon heherésztünk, hogy a portásnak pontoznia kéne az ürügyeket, ahogy az ember megpróbál délután bejönni a suliba. :)

Szomorúan tapasztalom, hogy nem kommenteltek ide! Mi van már?? Elfelejtettetek? Vagy kezdjek el szorongani attól, hogy a világhálóra írkálok? :) Vagy mi van?? :)

2 komment

otthon voltam #1

2008.01.05. 23:43 swez

Nagyon jó volt. Az első pillanatától az utolsóig. Na, jó, az utolsó pillanatok nehezek voltak. :) Nagyon jó volt, hogy nem csak hallottalak benneteket, hanem láttalak és akár érinthettelek titeket. Azt nem is tudom, hogy már írtam-e, hogy az írek nem valami érintős csapat..

Köszönöm mindenkinek, aki eljött, vagy fogadott. Akitől kaptam, vagy adhattam.

Tamással való beszélgetésem végére jutottam el ahhoz a megvilágosodásomhoz, miszerint jó haza menni. Jó otthon lenni. De mindezt látogatás céljából. Dolgozni, meg a napi szarokkal foglalkozni otthon nem lenne olyan jó, mint itt foglalkozni a napi szarokkal és itt dolgozni. Ha ezért kell, vessetek meg! :)

Szívesen maradtam volna mondjuk még egy hétig. Akkor talán tényleg majdnem mindenkivel találkozom, de persze ez sem lett volna olyan, mint, mikor otthon van az ember. De nagyon jól esett, amikor azt mondtátok, hogy olyan, mintha el sem mentem volna. Persze ennek ellenére a továbbiakban szeretnék gyakrabban haza látogatni. Legközelebb március közepén, ha összejön!

Idehoztam a jó kis magyar vírusokból néhányat, remélem, hogy az itteni 0 - 5 fok segít nekem abban, hogy egy vadabb náthánál maradjak, és semmi komolyabb bajom ne legyen! :)

A  december 28.-i buliról a képeket köszönöm, mindenki, aki ott volt, próbálja meg felismerni magát! ;)

További ingerekig érjétek be ennyivel! :)

Szólj hozzá!

hazamegyek #1

2007.12.21. 20:46 swez

Hát, eljött a nagy pillanat. Megyek haza. Persze, nem végleg, csak két hétre. Ezidő alatt megpróbálom a lehető legtöbb emberrel felvenni a kapcsolatot. Már most szorongok, mert senkit nem akarok megsérteni azzal, hogy nem keresem fel. De ugye mindössze két hét alatt nem is lehet mindenkivel találkozni.

Az egyedfejlődésemben most jutottam el a tetőpontra, sikerült bepakolni. Azt nem mondom, hogy mindent, mert úgy pakoltam, hogy ami befér, az jön, ami nem, az marad. :) Anyukámnak üzenem, hogy ne parázzon, megvan az útlevelem. Úgyhogy nem kell félni, minden adott arra, hogy nyugodt körülmények között zuttyanjak le.

Aki esetleg úgy olvassa a blogomat, hogy nem tudok róla, esetleg nem ismerem, vagy 
ismerem, de nem fogunk tudni találkozni a közeljövőben, nos, nekik (is)a
legjobbakat az
elkövetkezendőkre! :)
Csókolom

Szólj hozzá!

legyen buli!

2007.12.13. 23:11 swez

Orsival még úgy augusztus körül azt találtuk ki, hogy tartani kéne egy "hozzuk össze a barátainkat" partit. Sok gondolkodás, és kavarás (ez leginkább a fejemben zajlott:) után az lett a vége, hogy a buli ideje: december 28, péntek.
Nos, a hely. Arra gondoltam, hogy az én (én én én:) szeretteimmel a Kaffanaban kéne összegyűlni. Az oka, hogy sokan ismerjük, szeretjük, és asszem nagyjából mindenhez közel van. Onnan majd valahogy átvergődünk a Rádayba, ami, ha jól vagyok értesülve, a Nagyvárad térnél vagyon.
Na?

Természetesen, akinek nem inge, nem veszi magára. Nem kívánok ennél személyesebben senkit meghívni, nyilván mindenki tudja, hogy gondoltam-e rá, vagy nem! :P

swez

Szólj hozzá!

betegség tudat

2007.12.11. 23:45 swez

Nem értem, hogy miért nem reagált senki, a legutóbbi bejegyzésemre! :) Utólag elolvasva, tényleg nem is lett olyan jó, mint amennyire mulattatott, amikor írtam. Mentségemre legyen mondva, hogy éppen mentem busszal Waterfordba, ami 3 órát vett el az életemből. Na, jó, sovány vigasz ez is! ;)

Holnap nem megyek dolgozni. A gyerekek és a lakótársaim lelkes betegségtudata rám is átragadt. Úgyhogy most jön, ami még nem volt, és itthon maradok. Semmi komoly, inkább dühít, mert félek, hogy nem jövök ki belőle amíg haza nem érek. De ezt nem kívánhatom magamnak, hogy 8 hónap után, végre haza megyek, és úgy kezdem a mókát, hogy apu-féle 3 napos injekció-kúra. Úgyhogy inkább itt próbálom magam gyógyítgatni.

Be kell vallanom, hogy otthon ilyen állapotomban valószínűleg még simán dolgoznék. Ennek két oka lehet. Lehet a tény ;), hogy otthon nélkülözhetetlen voltam akár egy napra is a suliból. Remélem, hogy ezzel a legközvetlenebb otthoni munkatársak és a gyerekek is egyet értenének. Vagy, nem volt pofám ahhoz, hogy helyettem dolgozzon valaki otthon. Asszem az utóbbi. :)

Itt viszont más. Ma reggel, beverettem a suliba. Ronan volt az első, aki ma meglátott, és mondta, hogy nagyon fáradtnak nézek ki. De láttam, hogy nem azzal van a baja, hogy nem alszom eleget. Mondtam, hogy igen, szarul vagyok, de túlélem, köszönöm. Aztán egy kis poénnal zártuk le a sajnálásomat, én dobtam be neki, hogy tudom, hogy rám férne egy kozmetikus. :) Ennek megfelelően egész nap azzal volt elfoglalva, hogy minél kevesebbet ténykedjek, hogy egész nap egy gomba-módjára üljek és pihegjek. Persze cserébe ő úgy elfáradt, mint az állat.

Úgyhogy estére úgy döntöttem, hogy az iskola 17 éve áll nélkülem, talán a holnapi napot még kibírja így. :) Küldtem is sms-t, hogy nem megyek holnap. Az első sokk, hogy erre reagáltak is... Ronan is és Paddie is (értelemszerűen külön-külön), de nagyon kedveset. Ronan még ellátott egy pár helyi házi tanáccsal. :)

Nem is baj, mert holnap lesz félfogadás a nagykövetségen, legalább oda is el tudok menni. Azért ez is otthoni jelleg. Beteg vagy, és nem mész dolgozni? De így marad időd a csúszásban lévő hivatalos dolgaidat elintézni! Meggyógyulni még mindig nem.

Zsófi mondta ma, hogy ő is beteg, de a hétvégére otthon hideg lesz, ami ugye a baciknak nem jó (tudom ,nektek sem). Viszont, itt mint mindig kedd van (jééé, tényleg kedd van:)  és 10 fok. A jó kis vírusok ideális hője. A páratartalmat meg a fantáziátokra bízom. :) Na, így éldegélek, illetve haldoklok ;) itt.

Szólj hozzá!

nesztek :)

2007.12.08. 16:56 swez

Meglehet, nehezen veszed e jegyzetet, de nyelvemre merengve e jegyek jelennek meg.

Benke Emese! Szerelmes levelet eltetted, melyet veled kettesben szerkesztettem? (Este megkerezslek :)

Keveset kell testem s lelkem lefektetnem ;), s Szentendre, mely helyen mejelenek. Repesve keresek perceket, melyekben veletek lehetek, s kedvemre elmekeghetek!

E helyen, messze, rettegek, mert lehet, beteg leszek, mely jelen esetben nem lenne helyes. De nem ettem meszet, neten keresek embereket, melyeknek gyermeke lettem, s veletek helyzetemet rendezhetem.

Megyek, mert veszek nektek elemeket, melyekkel megleplek benneteket!

Fejemben szeretettel jelentek meg!

Esetleg kedveteknek megfelelve, vessetek jegyzetet egyebek mellett e helyre! Mertek? :P

Eszter

Hmmm... ez kellemesen esett! Remek kedvem kerekedett! :)

1 komment

Már csak 19 nap, és megyek haza! :)

2007.12.03. 23:00 swez

Rám tört a karácsonyi hangulat. Sajnos nem abban a formájában, ahogy ennek lennie kéne. Kétségbeesetten gyötröm az agyam azon, hogy vajon minek örülnétek otthon, amit itt meg tudok venni, és még esetleg használni is tudjátok. Mivel már több mint 7 hónapja (ezt még leírni is durva) nem voltam Magyarországon, nem vagyok könnyű helyzetben. Így ma arra az átmeneti megoldásra jutottam, hogy sétálgatok, nézlődök, ha valamiről valamelyikőtök eszembe jut  (vagy szóban igényelte:), akkor megkapjátok. Egyébként meg az lesz az ajándékotok (és nekem a leginkább), hogy találkozunk! :)

Úgyhogy, ha valaki tudja, hogy mit szeretne kapni tőlem, akkor szóljon, aztán majd csak kezdek az információval valamit.

Szegény Orsi tök beteg. A mi kis (? hogy lenne már kicsi, kosaras... na mindegy) szlovák lakótársunk hozta haza a vírust. Közöltem vele, hogy ha megfertőz, kinyírom! :) Nem is én lettem beteg. ;) Úgyhogy szegény Orsinknak ma minden valós és fiktív gyógyászati tudományt bedobtunk, hogy jobban legyen. A "kúra" végén már ő is megjegyezte, hogy ennyit még nem tett egy nap alatt az egészségéért, mint ma. Orsi, ezúton is jobbulást!

A múlt héten csütörtökön már-már kezdtem elkeseredni, hogy az iskolában szürkülnek a hétköznapok. Pénteken, az első sokkot Ronan okozta. Alapvetően csütörtökönként bulizik, ami meg is látszik rajta péntekenként. Most is kevés alvással (egyébként a napi ÁTLAG alvása 11 óra!) érkezett. Volt valami cucc, a gyerekeknek aprót kellett gyűjtenie, mintegy adomány-képpen a sulinak. Ezt minden hónap utolsó péntekjén, így ezen is begyűjtik. Minden péntek úgy kezdődik, hogy a gyerekek behoznak játékokat, és egy óra játszás. Na, ekkor jött Katie (akivel egyébként Belfastban voltunk, de ez nem tartozik ide:) az adományért. Ronan (aki egyáltalán nem veszi komolyan az iskola eme akcióját) mondta a gyerekeknek (természetesen angolul), hogy aki behozta, az adja oda. Aki meg nem (ekkor szegénykém a vérben úszó szemeivel rám nézve magyarul kibökte:) bazd meg. :) Hát, így élünk mi. :)

1 komment

hogy haza akarok-e menni

2007.11.24. 18:10 swez

Két hete nem írtam. Azóta meglátogatott Mesi és Lóci. Külön-külön. Nagyon örültem mindkettőjüknek. A sulival meg voltunk szerdán Belfastban, amolyan Csodák Palotájában. Na, ennyit az állapot-jelentésről.

Lóci mondta, hogy szerinte számomra Dublin (és nyilván Írország) nem az álmok netovábbját jelenti. Ennek megindítójaként akkor most túllennék azon a kérdésen, hogy haza akarok-e menni. Gondolom, hogy ha hazamegyek, ezt a kérdést majdnem mindenki fel akarja tenni, én meg nem kívánom mindenkinek ugyanazt mondani. A válaszom: nem. Haza nem.

Az oka meg nagyon egyszerű. Itt tény, hogy az ember csak dolgozik, egyébként meg nem annyira érdekes az élete, mint otthon. Viszont, mivel eléggé jól keresek, és az oktatási-rendszernek hála eléggé sok szabadsággal rendelkezem, időm is van. Ebből pedig az következik, hogy ráérek utazgatni. Nem akarok itt lakásra, meg kocsira gyűjteni. Egyszerűen csak el akarok jutni olyan helyekre, ahol még nem jártam. Innen ezt megtehetem. Ráadásul az angolom is egyre jobb (hiába próbálgatom Ronant magyarul tanítgatni, a bazdmegig jutott;). Ami szintén elősegíti az utazást.

A legideálisabb nyilván az lenne, ha a szeretteim is itt lennének. De ugye mindent nem lehet. Ráadásul, ha jöttök (vagy, ha én megyek és találkozunk), akkor egyfajta ünnepnapnak fogom ezeket a találkozásokat megélni, és még nagyobb jelentősége lesz.

A munkahelyem meg inkább egyfajta szabadidőközpont, mint vérmes melóhely. Mielőtt kijöttem volna, (név nélkül:) Olaszi Tamás azt mondta nekem az ír munkamorálról, hogy amint szünetük van, kiejtik a tollat a kezükből. Ezt akkor túlzásnak éltem meg. Pedig nem az. Persze, amikor dolgoznak, akkor sem erőltetik meg nagyon magukat. Az a két hozzáállás motiválja őket, hogy nem fizetik a szünetet, és, ha megerőltetik magukat, az nem jó, mert nem fognak tudni hosszú távon ennyit dolgozni.

Igazán kiváncsi vagyok arra, hogy ezt mi, magyarok mikor fogjuk eltanulni. A munka akkor is ott van, és akkor is annyi, ha parázunk rajta, meg ha nem. Ne értsetek félre, azért itt nem mindenki fél a munkától. De valahogy a dolgos emberek is könnyedén veszik az akadályokat. Mert nem úgy élnek, hogy akkor most nagyon dolgozom. Napi 24 órát, teljes erőbedobással, mert mit nekem egy kis gyomorfekély (ami ugye minden diplomához jár), meg egy kis szívritmus-zavar. Nem. Itt az a hozzáállás, hogy akkor vagyok hasznos tagja a társadalomnak, ha sokáig tudok ugyanazon a színvonalon teljesíteni. Ehhez pedig a napi pihenés kell. Ettől az életfelfogástól pedig valahogy türelmesebbek is az itteniek. Lehet, hogy buta amerikai, meg mittudomén, de nekem tetszik. Butulnék? Lehet.

Szóval Írország tetszik, szeretek itt élni. Nincsenek itt azok a napi szarok, mint otthon. Teljesen más jellegű problémákkal kell itt megküzdenem. (Más szarok vannak. :)

Amit még észrevettem magamon, hogy tágul a világképem. Ennek nyilvánvaló oka, hogy eléggé sok nemzet képviselőjével találkozom. Itt van mindjárt a kis koreai lakótársam. Teljesen más értékrenddel bír, mint én, vagy a barátaim. Számára a fiatalkor arra jó, hogy az ember hülyére dolgozza magát, hogy majd öregkorára (40 év!) majd nyugodtan éldegélhessen. Igen, ez is egy hozzáállás az élethez. Csodálkozni lehet, minősíteni nem.

1 komment

Joey! Voltál-e már török börtönben?

2007.11.12. 00:51 swez

Ez onnan jutott eszembe, hogy ma este elmentünk sétálni Orsival, és belebotlottunk Írország legnagyobb börtönébe. Gondoltuk is, hogy jól lefényképezzük a tábláját (este 10-körül). Természetesen a szemfüles biztonsági őrnek nem kerültük el a figyelmét, és megkérdezte, hogy rendben vagyunk-e. Odamentünk hozzá bandázni egy kicsit. Láss csodát, nemhogy elhajtott volna minket, hanem elmesélte, hogy melyik részben vannak a nők, a férfiak, meg a gyerekek, valamint épületenként megtudtuk, hogy melyik mikor épült. Ja, és ez egy szigorú börtön. (Sajnos még nincs benne az aktív szókincsemben angolul, hogy fogház-börtön-fegyház, így nem tudtam ilyetén formán rákérdezni.) Tény, hogy így nem találkoztam otthon a mélyen tisztelt bv-vel, de meglepődnék azon, ha mondjuk a váci börtönőrök ilyen kedélyesen elbeszélgettek volna velem. (Előítélet?? Lehet.) Ez az arc pedig még jó, hogy nem hívott be, hogy nézzünk körül, vagy igyunk egy teát! :) (Orsi azért elsütöttte azt a poént, hogy mennyi itt a bérleti díj.:)

Egyébként nem sok minden van. Voltam Waterfordban szombat-vasárnap, levegőváltozáson. Ez király volt, mint mindig. Csütörtökön jön Mesi!!!! Úgyhogy remélem, a következő héten már rengeteg újdonsággal tudok szolgálni.

Hallom, hogy leesett otthon a hó. Szegények! Vagy ennek most örülünk? A Golf-áramlatnak köszönöm, hogy mi még fűteni sem kezdtünk! :P

Boldogság, egészség, gazdagság!

4 komment

Dubairól

2007.11.05. 22:15 swez

Hát, megjöttem. Négy csodálatos napot töltöttem Dubaiban (és két fél nem annyira csodálatosat utazással:), és láttam Zsuzsát! :D Nos, az utóbbinak örültem a legjobban.

A programokról annyit, hogy a tervezett kb. háromnegyedét azért sikerült megvalósítani, az Abu Dhabi és Elvirával való találkozásos progi maradt ki, mert drága tesókámnak éppen briefingje volt. De azért voltam sivatag-szafarin (sivatag, terepjáróban föl-le dombok-szerte, naplemente, oázis, tevegelés, csadorba-öltözés, shisha, kaja, hastánc, miegymás.) Ezt rengeteg fényképpel tudom bizonyítani! ;)

Az átlaghőmérséklet inkább a 40 fokhoz közelített, mint a 30-hoz, a tenger 28 fokos volt. Voltunk továbbá egyiptomi étteremben (Farhat:), shoppingolni ;), valamint végre együtt buliztunk egyet! :D Na, egy szó, mint száz, egyetlen pillanatig sem éreztem magam nem jól, és nagyon sajnálom, hogy véget ért a nyaralás. Azért, azt hozzáteszem, hogy én biztosan nem bírnék az arabok között ilyen hosszú távon élni. Nyaralni jó, meg bandázni, de köztük élni.... hát, nem nekem való lenne. Emellett látom, hogy mi az, ami Zsuzsának annyira tetszik ebben.

Már a reptéren (odafele) kaptam egy gyenge sokkot. Gyanútlanul várom a kis csomagomat, hogy megérkezzen, amikor valaki megkocogtatja a vállam, hogy én vagyok-e a Zsuzsa huga. Na, ez volt egy kedves kollega, aki ott dolgozik a reptéren, és már alig várja, hogy cipelhesse a tatyómat! ;) A másik, ami lehet, hogy fél év Írország után volt megdöbbentő, az az irigykedő tekintet, amit akkor kaptam egy egyiptomitól (aki 3 éve Dubaiban él), amikor kifejtettem, hogy a tipikus ír időjárás az az, hogy minden nap esik. Ugye, hogy az ember, akárhol is legyen, akármilyen kultúrával is rendelkezzen, sosem elégedett az időjárással? :)

A képeket megpróbálom felrakni a netre, ehhez időt és energiát kérek, majd szólok, ha lesznek! Két napja készülök megírni ezt a bejegyzést, és annyi mindent le akartam írni, hogy természetesen most semmi nem jut eszembe! :) Nem baj, majd spontán sztorizgatok! ;)

Két hét múlva jön Mesi!!!! :D Szketikém, nagyon várlak már, jó lenne beszélni, mielőtt felülsz a gépre!

Zsófi, neked meg üzenem, hogy én sajnálom a legjobban, ha számodra megszűnt a blogom családias jellege. Gondoltam, hogy Majommama által írt kommentet leszedem, de senkiét nem szeretném leszedni! De nyugi, akinek nem tetszik az irományom, úgysem fogja elolvasni! :)

A Szentendrei Körzettől szeretnék nyilvánosan bocsánatot kérni, hogy érkezésem okán anyuék nem dolgoznak, így mintegy közös terhetekké varázsolták, hogy értem jönnek a reptérre! ;)

Csók nektek!

1 komment

holnap röppenek :D

2007.10.29. 15:29 swez

Sziasztok!

Na, mostanra készültem el (és ki:) rendesen! Minden cuccos bepakolva, holnap megyek! Már nagyon várom, remélem, hogy lebarnulva és egyben vissza fogok érni ide vasárnap! Persze, tudom, hogy repülő még nem maradt fenn! ;) Azért furcsa lesz. Még sohasem repültem egyedül, nemhogy ilyen sokáig és ilyen messzire! Valószínűleg (vagy remélhetőleg) onnan nem áll majd módomban blogot írni, úgyhogy a héten már nem kell ellenőrizgetni, nem lesz semmi új.

Ja, képezeljétek, ma beszélgettem dél-koreai lakótársammal (Adam). Kérdeztem, hogy számára mi volt furcsa az európai emberben. Gondoltam, hogy a nagy szemeket fogja megemlíteni. Mondta, hogy igen, de még furcsább volt látni embereket zöld, sőt, kék szemmel! Ráadásul, hogy ezek az emberek még látnak is! Édesen vihorászott, miközben mesélte. Szóval, furcsák vagyunk mi is nekik...

Azt hiszem, hogy a kommentelő Csurtust, valamint Majommamát nem ismerem. Csurtus blogját szeretettel ajánlom mindazoknak, akik érdekes háttérinfókat akarnak megtudni Írországról. (B, ez főleg téged érdekelhet!;) Nekem az Észak-Írország zászlójáról szóló volt a kedvencem! :)

Majommamának (akárki is legyen) üzenem mély tisztelettel, hogy köszönöm a kritikát, de nem kívánok (és nem is tudok) változtatni a stílusomon, meg az engem ért hatásokon. Ha unalmas a blogom, akkor nem kell elolvasni! Azt hiszem, hogy még a saját szüleimet sem köteleztem erre! (Tényleg, apu olvassa?:)

Majd, ha megjöttem fényképes-részletes élménybeszámolót fogok tartani (nyilván Dubairól). Addig is minenkinek minden jót!

3 komment

boldog Halloweent mindenkinek!

2007.10.26. 21:54 swez

Eddig azt hittem, hogy a Halloween egy amerikai ünnep, és ezek a hülye írek majomkodnak megint. Pedig nem. Eredetileg a kelták mókája ez. Az Amerikába vándorolt ír gyökerek:) vezették be ott ezt az ünnepet. Egy kicsit olyan itt ez, mint nálunk a farsang. (Egyébként ők a farsangot nem ülik.) Az emberek beöltöznek (a legkommerszebb a boszorkány - varázsló - csontváz ötletek valamelyike) minél ijesztőbb ruhába. De, aki nem akarja, az bárminek is beöltözhet.

Egész héten e körül az ünnep körül forgott az életünk a suliban. Témába vágó rajzoktól a versírásig. Majd csütörtökön (azért nem pénteken, mert akkor a fél iskola kirándult) egész délelőtt arról szólt a móka, hogy ünnepelgetünk. Az összes felnőtt beöltözött boszinak (a magam részéről beruháztam 2€-t egy boszisapkára és feketébe öltöztem. - Majd a megfelelő pillanatban elhagytam valahol a sapit! :) Szóval az egész nap vetélkedéssel (Zsófi és Mes, nem arra gondoltam:) telt. Állati izgi volt. :)

A szabadidőmben meg bandáztam az újdonsült lakótársaimmal, elolvastam Tamás blogját és szervezgettem az utamat. A lakótársak még mindig nagyon aranyosak, a magam részéről örülök, hogy ide cuccoltunk! :) Tamás, a blogod iszonyúan tetszett. Nagyon jó stílusa volt, többször felnevettem, miközben olvastam. Sajnos volt, hogy a szlovák srác jelenlétében, aki megkérdezte, hogy min röhögök. Próbáljatok lefordítani egy ilyen típusú mondatot, hogy ha esetleg lezuhan a gép, akkor a mellettem lévő dagadt nőt lestipi-stopizhatom. :) Úgyhogy bevonultam a szobámba heherészni.

A Dubai-progit már iszonyatosan várom. Minden papír a rendelkezésemre áll, holnaptól már csak shoppingolnom kell ezt-azt. Aztán uzsgyi! Remélem, hogy Zsuzsa ki tudsz jönni elém, mert biztosan elveszek egy egyenes vonalon is! Ismersz! ;)

Még valami az írekről. Már sokszor gondoltam arra, hogy itt egy külön bejegyzést szánok arra, hogy mi idegesít bennük, és mi az, ami tetszik. De nem teszem inkább, jön majd, ahogy jön. A legidegesítőbb bennük, hogy bárhol, bármikor ocsmány módon szívják az orrukat. Mindegyikük. Majd egy nagyot nyelnek. Grrrrr. Amikor megkérdezed tőlük, hogy adjak-e egy zsepit, furcsán néznek rád, és mondják, hogy nem. A másik, a csámcsogás. Nekik biztos nem mondták, hogy nem fognak tudni így az angol királynővel egy asztalnál ülni, mint ahogy engem "stresszeltek" kiskoromban. Meg azt a zavarbaejtő kérdést sem kaphatták soha, hogy "mire való a kezed?". Még Ronan is (30 gyerekkel szemben) simán beszél, miközben ásít, sőt, még köhögés közben sincs a szája előtt a keze. Undorító.

Ami viszont szimpi, hogy még mindig nagyon kedvesek. Legalábbis velem. Gondolom, hogy amíg nem szarok a fészkükbe, addig ez így is marad. És ugye miért tennék ilyet. Meg az a hihetetlen optimizmus. A problémákhoz kétféle képpen állnak hozzá. Ha megoldható, akkor megoldják. Ha nem, akkor meg minek rágódni rajta. Úgyhogy még mindig próbálom tágítani a világképemet. Jövő héten Dubaiban! :D Már csak 4-et kell aludni! :)

Jó éjszakát, mindenkinek!

3 komment

utólag minden érintettnek boldog születés- és névnapot! (Peti és Orsiknak)

2007.10.22. 19:14 swez

Mindenek előtt szeretnék Szabados Petinek boldog szülinapot, valamint az összes Orsolya ismerősömnek boldog névnapot kívánni!

A múlt hetem egy kicsit pörgősebbre sikerült, mint terveztem. Tulajdonképpen orbitális punnyadást gondoltam először, de ebből költözés lett. A negyedik otthonom Írországban egy király kis lakás. Két szobás, az egyik szobában lakozunk Orsival (Szántó), a másikban három srác (egy magyar, egy szlovák és egy dél-koreai). Nagyon aranyosak. Van itt net, és komoly internacionális csapatmunka eredménye képpen működik a wireless kapcsolat is a kis laptopomban! :)  Egerszegi Orsi pedig összeköltözte magát az öccsével, az ő barátnőjével meg egy gyerekkori cimborájával, akik kijöttek Írországba.

Volt csütörtökön egy jótékonysági buli, ahol egy a Legyen ön is milliomos! mintájára volt valami játék. Persze a nyert összeget a sulinak ajánlották fel, így lesz a sulikának saját játszótere! :) Ide eljött velem az Orsi is, akinek sikerült egy pár embert bemutatni. Ronanre egyből mondta, hogy nem ilyennek képzelte, ez egy gyíkgyerek. Hát, tényleg az! :) De én birom! ;)

Na, és ezen a csütörtökön majdnem beégettem magam. Történt, hogy álltunk Orsival a sorban a szünetben némi italért. Mögém beállt Ronan, akinek nagyon megörültem (hiszen már nem láttam vagy 4 órája.) Jó magyar szokás szerint már elkezdtem hajolni, hogy adjak neki egy puszit. Aztán láttam, hogy ő nem teszi ugyanezt, úgyhogy megállítottam magam. Gondolom, hogy lehidalt volna, hogyha ráhajolok és lenyomok neki két pusszancsot az arcára. Az íreknek ez olyannyira nem lehet benne a világképükben, hogy amikor egyszer bejött a suliba Katie pasija, én voltam az egyetlen, aki odament hozzá kezet fogni. Jól láthatóan meg is lepődött rajta a mindenki.

Péntek.  Az egyik gyerek mondta, hogy rosszul van. Eléggé fehér is volt, mondtam is Ronannak, hogy szerintem hányni fog. Mikor ezt a gyermek megtette, Ronan ötlete alapján kő-papír-ollóval döntöttük el, hogy ki takarítsa fel. Nyertem. ;) Mindenesetre eléggé furcsa ötlet a hányó gyermek mellett játszani! :)

Jövő héten pedig jön a jól megérdemelt szünet. Megyek is megnézni a tesómnál, hogy tényleg süt-e a nap! :) Ehhez már csak 8-at kell aludni!

pusszantás mindenkinek

1 komment

akkor mégegyszer az előző!

2007.10.22. 18:55 swez

Elküldöm mégegyszer, hátha már így látjátok. Ha nem, akkor szóljatok, kitalálok majd mást is! De a következő bejegyzésbe ezeket nem szeretném mégegyszer leírni! ;)

A hír igaz! :) Legalábbis remélem! Persze, mostanában kezdek rájönni az „Ember tervez…” mondás lényegére. De ma még az az álláspont, hogy megyek Dubaiba! :D Ez utanként 8 és fél órás repülőutat jelent. A legédesebb, hogy odafele (kedden) reggel 11-kor indulok, és este fél 11-re érkezem. Visszafele (vasárnap) viszont éjjel 1-től 5-ig fogok utazni. Ugye 8 és fél órát a levegőben töltve! :D Éljenek az időzónák és az óraátállítás! :D  Arról, hogy mi lesz ott, még semmit nem tudok! De majd „Zsuzsa segít!” :D

Ezt a fórumot (IS!) szeretném megragadni arra, hogy a nővérkémnek nagyon sok boldogságot kívánjak (akárhol is legyen) a születésnapja alkalmából! Isten éltessen drága Szúr!!

A hétvégén ismét fordult egyet velünk a világ. Egész szombaton filmet néztünk. (2 rész a Jóbarátokból, meg az egész Pride & prejudice –t néztük, majd a Holt költők társaságát, de ebbe belealudtam ), ez felemésztette az egész napunkat! Úgyhogy ezután lelkileg fel vagyok készülve a Twin Peaks összes részének együttes megnézésére, Mesikém! ;) Vasárnapra az volt a terv, hogy a Paki (ugye a pakisztáni srác) felhív, hogy mikor bizniceljük le vele a lakáskérdést, meg ilyesmit. Nos, amikor felhívott, azt mondta, hogy a még ott lakó (egyébként rizs – éljen a multikulti) lány még nem költözik, nézzünk más lakást. Hökk! Na, ennyit az újbóli maratoni punnyadásról, irány a net-café, és lakásnézés. Pillanatnyilag az az állapot, hogy egy ír sráccal fogunk összebútorozni négy hónapig, egy lengyel párocska helyére. A bája az egésznek az, hogy az ír sráccal nem találkoztunk, csak a lengyel párral. Ők nagyon szimpatikusak voltak. De hát ez mindegy is! Nem velük fogunk lakni…

Na, és, ha már ilyen jól belejöttünk, nem állunk le a lakásnézésről. Legalábbis még ezen a héten nem. A rendes menete az, hogy Orsi a suliban kinyomtatja a potenciális lakásokat. Ezeket hazahozza, térkép fölött megvitatjuk, hogy melyik lenne jó. Azokat felhívom, és megpróbálok valamilyen találkozót összehozni. Majd elmegyünk, változóan vagyunk jó fejek, idétlenek és komolyak. Attól függően, hogy mennyire vagyunk rákattanva, dicsérgetünk is ezt-azt, majd el. A gyengébb napokon egy-egy lakást nézünk meg, de volt már, hogy 3 is belefért egy-egy délutánba. Na, Zsuzsám, mi ez, ha nem szegényes szórakozás??? :D

Ja, megint majdnem elfelejttem! Orsival két fontos dolog történt mostanság. Az egyik, hogy befontam neki (ÉN!:) a haját apró tincsekben. Szerintem jól áll neki! Megtekinthető a blogján (szorsik.freeblog.hu:). A másik, hogy ma kapott egy telefont, hogy menjen be a Gresham Hotelbe próbanapra (a bárba)! Sajnos így kimarad egy egész délutános lakásnézegetésből, így valószínűleg egyedül megyek. ;)

Egy utolsó dolog, ami mellett nem kívánok elmenni! A suliban, az egyik órán az időjárási elemeket tanítottuk. Így került a világképembe a „sun is spelling” kifejezés, amit akkor használnak, amikor felhős is az ég, meg napos is. De ugye a spelling az azt jelenti, hogy betűzni… és, hát amikor nálunk betűz a Nap… gondolom, innen már nektek is megy. Ahogy most leírtam, magam előtt látom néhányatok arcát. Mesi most biztos hangosan heherészik valahol, anyu hívja aput, hogy olvassa el, Bálint egy „na jól van, nem baj” fejet vág, és konstatálja, hogy nem változtam, a nővérem egyre jobban vár (ugye?:), Krisztián meg amint elolvassa, továbbviszi a gondolatot és rám zúdítja az eredményt (mint a Dublin - Publinos poén:).

Hiányoztok

Szólj hozzá!

Isten éltesse a nővéremet!

2007.10.16. 19:33 swez

A hír igaz! :) Legalábbis remélem! Persze, mostanában kezdek rájönni az „Ember tervez…” mondás lényegére. De ma még az az álláspont, hogy megyek Dubaiba! :D Ez utanként 8 és fél órás repülőutat jelent. A legédesebb, hogy odafele (kedden) reggel 11-kor indulok, és este fél 11-re érkezem. Visszafele (vasárnap) viszont éjjel 1-től 5-ig fogok utazni. Ugye 8 és fél órát a levegőben töltve! :D Éljenek az időzónák és az óraátállítás! :D  Arról, hogy mi lesz ott, még semmit nem tudok! De majd „Zsuzsa segít!” :D

Ezt a fórumot (IS!) szeretném megragadni arra, hogy a nővérkémnek nagyon sok boldogságot kívánjak (akárhol is legyen) a születésnapja alkalmából! Isten éltessen drága Szúr!!

A hétvégén ismét fordult egyet velünk a világ. Egész szombaton filmet néztünk. (2 rész a Jóbarátokból, meg az egész Pride & prejudice –t néztük, majd a Holt költők társaságát, de ebbe belealudtam ), ez felemésztette az egész napunkat! Úgyhogy ezután lelkileg fel vagyok készülve a Twin Peaks összes részének együttes megnézésére, Mesikém! ;) Vasárnapra az volt a terv, hogy a Paki (ugye a pakisztáni srác) felhív, hogy mikor bizniceljük le vele a lakáskérdést, meg ilyesmit. Nos, amikor felhívott, azt mondta, hogy a még ott lakó (egyébként rizs – éljen a multikulti) lány még nem költözik, nézzünk más lakást. Hökk! Na, ennyit az újbóli maratoni punnyadásról, irány a net-café, és lakásnézés. Pillanatnyilag az az állapot, hogy egy ír sráccal fogunk összebútorozni négy hónapig, egy lengyel párocska helyére. A bája az egésznek az, hogy az ír sráccal nem találkoztunk, csak a lengyel párral. Ők nagyon szimpatikusak voltak. De hát ez mindegy is! Nem velük fogunk lakni…

Na, és, ha már ilyen jól belejöttünk, nem állunk le a lakásnézésről. Legalábbis még ezen a héten nem. A rendes menete az, hogy Orsi a suliban kinyomtatja a potenciális lakásokat. Ezeket hazahozza, térkép fölött megvitatjuk, hogy melyik lenne jó. Azokat felhívom, és megpróbálok valamilyen találkozót összehozni. Majd elmegyünk, változóan vagyunk jó fejek, idétlenek és komolyak. Attól függően, hogy mennyire vagyunk rákattanva, dicsérgetünk is ezt-azt, majd el. A gyengébb napokon egy-egy lakást nézünk meg, de volt már, hogy 3 is belefért egy-egy délutánba. Na, Zsuzsám, mi ez, ha nem szegényes szórakozás??? :D

Ja, megint majdnem elfelejttem! Orsival két fontos dolog történt mostanság. Az egyik, hogy befontam neki (ÉN!:) a haját apró tincsekben. Szerintem jól áll neki! Megtekinthető a blogján (szorsik.freeblog.hu:). A másik, hogy ma kapott egy telefont, hogy menjen be a Gresham Hotelbe próbanapra (a bárba)! Sajnos így kimarad egy egész délutános lakásnézegetésből, így valószínűleg egyedül megyek. ;)

Egy utolsó dolog, ami mellett nem kívánok elmenni! A suliban, az egyik órán az időjárási elemeket tanítottuk. Így került a világképembe a „sun is spelling” kifejezés, amit akkor használnak, amikor felhős is az ég, meg napos is. De ugye a spelling az azt jelenti, hogy betűzni… és, hát amikor nálunk betűz a Nap… gondolom, innen már nektek is megy. Ahogy most leírtam, magam előtt látom néhányatok arcát. Mesi most biztos hangosan heherészik valahol, anyu hívja aput, hogy olvassa el, Bálint egy „na jól van, nem baj” fejet vág, és konstatálja, hogy nem változtam, a nővérem egyre jobban vár (ugye?:), Krisztián meg amint elolvassa, továbbviszi a gondolatot és rám zúdítja az eredményt (mint a Dublin - Publinos poén:).

Hiányoztok

3 komment

Killarney

2007.10.12. 20:47 swez

A hét elején még Galway volt kilátásban hétvégi programként, de úgy szerda körül belüttyent, hogy menjünk inkább Corkba, onnan meg Killarneyba, mert arról csak jót hallottunk. Így ott jártunk. Hát, tényleg gyönyörű! Először Corkba mentünk (ahol ismét Leáékat boldogítottuk egy egész hétvégén keresztül), majd onnan mindannyian, autót bérelve átvergődtünk Killarneyba.

Na, odaértünkkor egy torony-kastélyt (vagy mit) néztünk meg. Állati szép volt a táj, meg persze a kastély is. Aztán egy olyan helyre mentünk, ami engem végig a jó öreg szentendrei Skanzenre emlékeztetett. Azzal a hihetetlen jó ötlettel, hogy itt minden házban autentikus parasztnéniket állítottak be, akik különböző dolgokat csináltak (mint pl. kenyérsütés,  vajkészítés, ilyesmi.) Tőlük lehetett kérdezni az adott kis birodalomról. Állatkák is voltak. Ez is király volt. Végül az arborétumot tekintettük meg, a végén egy vízeséssel. Hát, folytassam a jó és szép különböző szinonímáinak sorolását, vagy már elég? :)

Ja, igen! A hét során elmentünk (a sulis bandával) egy Sugarloaf nevű hegyet megmászni. A világért sem szeretném lealacsonyítani a mi kis Kő-hegyünket (ami kényelmesen is 45 perc alatt megmászható), de ez még kisebbnek tűnt. A gyenge pontja viszont az volt, hogy nem volt semmilyen út-szerű, úgyhogy merőlegesen, a sziklákon átesve kellett megtenni. Így tartott fél órát. :)

Aztán elmentünk egy étterembe kajálni. (Eredetileg későbbre lett tervezve a kaja, hogy mindenki haza tudjon menni rendbe szedni magát, de mivel ÉN messze lakom, azt szavaztuk meg, hogy egyből menjünk.) Gyanútlanul kajálás folyik, amikor megcsörren a telefonom, magyar szám. Igen ám, de aki beleszól, angolul mondja, hogy mára foglaltam valami asztalt, és hol vagyok. Teljesen összezavarodtam. Eltartott vagy 5 percig, amíg rájöttem, hogy Németh Lóci vicceskedik velem. :) Megkért arra, hogy adjak valakit, aki ír. ;) Katie kapta a boldog feladatot. Ezek után vagy fél órát magyarázkodtam, hogy ne haragudjon, egy kicsit furcsák az otthoni barátaim, hiába, csütörtök este van… ;)

Már annyira régóta dolgozunk, hogy két hét múlva egész héten piheghetünk. Kicsit nehéz megszoknom az ír munkatempót. :) Még Ronanről egy pár szót. Én nem tudom elképzelni, hogy milyen emberismerő volt az az állat ;), aki összerakott minket. Eleddig meg voltam győződve arról, hogy szét vagyok esve. Hát, itt én vagyok az összeszedett. Ezt ma mondtam is neki, hogy nem semmi, hogy így vagyunk. Mert újabban lelki életet élünk, többnyire 10 percben. Általában az a baja, hogy a gyerekek nem figyelnek rá, biztos, hogy nem pörög eléggé. Ekkor menetrendszerűen megmondom, hogy én ezt kizártnak tartom. Ezután rendszerint elmondja, hogy nekem meg milyen ötleteim vannak! (Ha tudná, hogy én hogy unom már ezeket az eszközöket, amiket nap mint nap gyártok neki. Azt pláne nem is gondolja, hogy az a fő motiváló erőm, hogy mindenfélét megtudjak Írországról és a kultúráról. Ja, a „hihetetlen eszközök” a mindenféle kártyák, amin vagy szavak, vagy hívóképek vannak.) Egyébként a legszimpatikusabb a pedagógiájában, hogy úgy büntet, hogy nem dicsér. Hihetetlen, de működik. :) Egyébként is számomra szélsőségesen előítélet-mentes (márha van ilyen szó).

Már megint költözünk. Október végétől. Úgyhogy új, a szabadidőnk aktív eltöltésére szolgáló programot találtunk ki. :) Orsival meg is beszéltük, hogy alapvetően szeretünk mindenféle emberekkel találkozni, egy percben (vagy akár fél órában is) kitalálni, hogy milyen az illető és megértékelni, hogy laknánk-e vele. Egy hét alatt így cirka 5 ilyen helyre jutottunk el. Végül egy pakisztáni srác nyert, meg a kérója. Nagyon jó helyen, tágas, világos lakás. Úgyhogy így tágul a világkép… :) Amikor Ronannak ma elmeséltem, hogy egy arab arcocskával fogok együtt lakni, ő meglepődött, hogy ettől miért kell parázni. Neki legyen igaza! :)

Ti jöttök! Hiányolom a qpás élménybeszámolókat, meg az otthoni állapotjelentést! (Nem, anya, veled meg vagyok elégedve! ;) Viccesnek találom, hogy Tamást (hú, most lelepleztelek? :) Mesink és Zsófink nem arról ismerte fel, hogy Galway, meg India, hanem, hogy pironkodva, miafasz, stb. :)

Viel spaß!

2 komment

süti beállítások módosítása