Elküldöm mégegyszer, hátha már így látjátok. Ha nem, akkor szóljatok, kitalálok majd mást is! De a következő bejegyzésbe ezeket nem szeretném mégegyszer leírni! ;)
A hír igaz! :) Legalábbis remélem! Persze, mostanában kezdek rájönni az „Ember tervez…” mondás lényegére. De ma még az az álláspont, hogy megyek Dubaiba! :D Ez utanként 8 és fél órás repülőutat jelent. A legédesebb, hogy odafele (kedden) reggel 11-kor indulok, és este fél 11-re érkezem. Visszafele (vasárnap) viszont éjjel 1-től 5-ig fogok utazni. Ugye 8 és fél órát a levegőben töltve! :D Éljenek az időzónák és az óraátállítás! :D Arról, hogy mi lesz ott, még semmit nem tudok! De majd „Zsuzsa segít!” :D
Ezt a fórumot (IS!) szeretném megragadni arra, hogy a nővérkémnek nagyon sok boldogságot kívánjak (akárhol is legyen) a születésnapja alkalmából! Isten éltessen drága Szúr!!
A hétvégén ismét fordult egyet velünk a világ. Egész szombaton filmet néztünk. (2 rész a Jóbarátokból, meg az egész Pride & prejudice –t néztük, majd a Holt költők társaságát, de ebbe belealudtam ), ez felemésztette az egész napunkat! Úgyhogy ezután lelkileg fel vagyok készülve a Twin Peaks összes részének együttes megnézésére, Mesikém! ;) Vasárnapra az volt a terv, hogy a Paki (ugye a pakisztáni srác) felhív, hogy mikor bizniceljük le vele a lakáskérdést, meg ilyesmit. Nos, amikor felhívott, azt mondta, hogy a még ott lakó (egyébként rizs – éljen a multikulti) lány még nem költözik, nézzünk más lakást. Hökk! Na, ennyit az újbóli maratoni punnyadásról, irány a net-café, és lakásnézés. Pillanatnyilag az az állapot, hogy egy ír sráccal fogunk összebútorozni négy hónapig, egy lengyel párocska helyére. A bája az egésznek az, hogy az ír sráccal nem találkoztunk, csak a lengyel párral. Ők nagyon szimpatikusak voltak. De hát ez mindegy is! Nem velük fogunk lakni…
Na, és, ha már ilyen jól belejöttünk, nem állunk le a lakásnézésről. Legalábbis még ezen a héten nem. A rendes menete az, hogy Orsi a suliban kinyomtatja a potenciális lakásokat. Ezeket hazahozza, térkép fölött megvitatjuk, hogy melyik lenne jó. Azokat felhívom, és megpróbálok valamilyen találkozót összehozni. Majd elmegyünk, változóan vagyunk jó fejek, idétlenek és komolyak. Attól függően, hogy mennyire vagyunk rákattanva, dicsérgetünk is ezt-azt, majd el. A gyengébb napokon egy-egy lakást nézünk meg, de volt már, hogy 3 is belefért egy-egy délutánba. Na, Zsuzsám, mi ez, ha nem szegényes szórakozás??? :D
Ja, megint majdnem elfelejttem! Orsival két fontos dolog történt mostanság. Az egyik, hogy befontam neki (ÉN!:) a haját apró tincsekben. Szerintem jól áll neki! Megtekinthető a blogján (szorsik.freeblog.hu:). A másik, hogy ma kapott egy telefont, hogy menjen be a Gresham Hotelbe próbanapra (a bárba)! Sajnos így kimarad egy egész délutános lakásnézegetésből, így valószínűleg egyedül megyek. ;)
Egy utolsó dolog, ami mellett nem kívánok elmenni! A suliban, az egyik órán az időjárási elemeket tanítottuk. Így került a világképembe a „sun is spelling” kifejezés, amit akkor használnak, amikor felhős is az ég, meg napos is. De ugye a spelling az azt jelenti, hogy betűzni… és, hát amikor nálunk betűz a Nap… gondolom, innen már nektek is megy. Ahogy most leírtam, magam előtt látom néhányatok arcát. Mesi most biztos hangosan heherészik valahol, anyu hívja aput, hogy olvassa el, Bálint egy „na jól van, nem baj” fejet vág, és konstatálja, hogy nem változtam, a nővérem egyre jobban vár (ugye?:), Krisztián meg amint elolvassa, továbbviszi a gondolatot és rám zúdítja az eredményt (mint a Dublin - Publinos poén:).
Hiányoztok
