Azért lett ez ilyen hosszú, mert a legutóbb ezt elfelejtettem publikálni! :) Úgyhogy egyszerre két részletet kaptok meg! :D Ja, és itt kívántam Zsuzsának jó nyaralást, csak nem érkezett meg időben....

Az első napok az iskolában. Először egy csipetnyi emlékeztető, hogy hogy is kezdtem el itt dógoznyi…

Már az interjúra úgy kerültem, hogy egy szép szombaton felhívott az igazgató néni, hogy a következő pénteken szíveskedjek befáradni a beszélgetésre. Előtte lévő nap voltam úszni (ugye), és úgy bedurr a fülem, hogy nem hallottam vagy egy hétig a bal fülemre. Sebaj, felvettek. Szóban is, írásban is azt a fülest ;) kaptam, hogy majd augusztusban keresnek. Nem kerestek kb. 2 héttel ezelőttig, na, majd én! J Ekkor megtudtam, hogy 27.-én, azaz hétfőn kezdek. Előtte pénteken mégis felhívtam már őket, hogy pontosan mikor hétfőn. Megtudtam, hogy hétfőn team ül össze, hogy megtudjuk, hogy szerdán mikor kezdek. Eddig ti is tudjátok! :)

Ezekhez képest vasárnap este 11kor kaptam egy sms-t az igazgató nénitől, hogy akkor legyen kedd, és reggel 9. Öh, nem is vártuk meg a hétfőt? :D Nem is reagáltam, gyanítottam, hogy látja, hogy megkapom, ezért a fegyelmezett kelet-európai módjára, majd szépen fél 9kor meg is jelenek az adott napon. Paddie (a főnököm) felhívott hétfőn, hogy megkaptam-e az üzit. (Mi van már, unatkozik?:) Mindegy, mondtam, hogy persze, kedd 9! Mondta (biztos hallott már a poroszos-oktatásról), hogy ráérek fél 10-ig érkezni.

Már az első reggel sikerült lekésnem azt a buszt, amivel menni akartam, de Mária küldött még egy buszt! :) (Remélem, hogy láttátok Az élet szép c. filmet:). Szóval odaértem fél 9re. (Most ki a balfasz?:) A biztonsági őr elhajtott, hogy nincs itt még senki, ha 9-re jöttem, akkor 9-re jöjjek! El séta, 9-re vissza. Na, addigra már mindenki ott volt.

Tehát a suli. Először néhány szó a gyp. asszisztenciáról. Összesen 6-an vagyunk, persze nőegylet. Rajtam kívül mindenki meglett családanya. (Legalábbis korban, az egyik nőnek most sikerült márciusban elköltöznie az anyjától. Ez a nő olyan volt, mint az első „anyám” Heidenheimben – Szekeres Nórának mondd is valamit;). Más az unokájáról hord magával képet magánál, ő az új pecóról. Nincs tévéje, számítógépe, de még telefonja sem. :) Kitalálta, hogy megtanít írül! Édes szívem, még az angol se megy! :) Szerdán már azt dobta be, hogy  megtanít ír népdalokat elfurulyázni…. ez egy kicsit hirtelen jött… :)

 Eléggé kicsi az oskola. Amikor megtudtam, hogy a suliba 8 évfolyam jár, naivan azt gondoltam, hogy biztos olyan, mint nálunk 6-14 éves az átlag. Tök véletlenül tudtam meg, hogy ide 4-12 éves korig járnak a csemetek. Hát, ezek szerint az egész rendszer máshogy épül fel, mint nálunk.

A pedagóguscsapatot is sikerült szemrevételeznem. Két férfi van (Marc és Ronan) és vagy 18 nő. Ebből mintegy 4 embert sikerült összeszámolnom, aki szimpatikus volt. Kezdésnek nem is rossz, tekintve a hihetetlen emberismerő képességeimet, meg az előítéleteimet! J A két pasi közül az egyik egy gyíkgyerek. Na, mellette fogok dolgozni, 3.-ban (Ronan). Azért alapvetően optimista vagyok. :) Azóta beszélgettem is vele, 25 éves, egy éve tanít és meglepően kedves volt.

Megvolt az alakuló is. Szerdán, szintén 9 óra. Egy óra szöttyögés, majd 10-11 óra között szünet, végül az értekezlet. Eltartott 2-ig, szünet nélkül. Azt hittem, hogy meghalok, mert sajnos nem ült mellettem senki, aki szinkrontolmácskodjon, és az egyéb fordítógépeim sem voltak nálam. A végén odajött a bio-barátnőm (Helen) és megkérdezte, hogy hogy vagyok. Mondtam, hogy „Huh, ez nem volt semmi!” majd vázlatosan elmondtam neki 20 perc alatt, hogy mikről volt szó. Esküszöm, mintha feleltem volna. A végén meg is dicsért, hogy ezek szerint mindent jól értettem! :D

Nem tudom szó nélkül hagyni a szüneteket. Mivel a karácsonyi repjegy-foglaláshoz igényem volt arra, hogy mikor lesz a téli szünet a király titkárnéni (asszem CarolJ) lerakott nekem egy A4-es papírt, amin a szünetek voltak. Hát, akkor irigykedjetek:

Őszi szünet: okt. 27. – november 4. (egy teljes hét)

Téli szünet: dec. 22. – jan. 4. (két teljes hét)

Félévi szünet: febr. 14. – 17. (hosszú hétvége)

Tavaszi szünet: márc. 14. – márc. 30 (két teljes hét)

Nemtudommilyen szünet: máj. 2. – 11. (egy teljes hét)

Pünkösd hétfő: jún. 2. (tehát hosszú hétvége)

Cserébe a tanév június 30.–án  végződik, tehát két héttel később, mint otthon! :)

Úgy tervezem most (de hát, mint tudjuk, ember tervez…), hogy az őszi szünetben elröppenek Zsuzsához, a téliben meg haza. Úgyhogy repjegy foglalás, meg ilyesmi. Ma meg jön Cica, szombaton Mes. Hm, nem lesz pihenés hétvégén! ;)

Ha már Zsuzsánál tartunk, üzenem neked, hogy érezd magad te is nagyon jól Egyiptomban! Azért anyuékra (-kal:) vigyázz!

Tegnap hazafele elvitt egy darabig Paddie, és útközben megosztotta velem a nagy kulisszatitkot, jelesül, hogy miért pont én voltam a szerencsés… Azt mondta, hogy elég gazdag a gyakorlatom gyerekekkel és, hogy folyékony volt az angolom (ezt eddig ügyesen eltitkoltam a többiek előlJ), és újítóként olyat akartak felvenni, aki szintén nem angol anyanyelvű. Hiszen sok a külföldi gyerek, lássanak a kölykök külföldi felnőttet is! Hát, megkapják! :D

Hát, és innen jön a második adag...

Megjöttek a lányok (Cica és Mes). Mesi hozott egy kis „hazait” ;), úgyhogy érkezése másnapján rég nem érzett másnapi uralkodott rajtunk. A helyi egyetem parkjában egy padra dobtuk ki magunkat pihegni, amin Mes elmesélése szerint jó nagyokat bámultak a helyi turisták. :) Ez pedig otthon mennyire természetes… persze túl voltunk a kötelező városnézésen, Guinnes-gyáron, kocsma-túrán, bulikákon. Nagyon jó, hogy itt vannak, most éppen túráznak a Wicklow-i – hegyekben három napig. Addig lehet dolgozni. :)

A munkáról is néhány szót. Ma láttam először a gyerekeket. Ezek tényleg 30-an vannak! :) Ebből kb. 5 gyerek az „enyém”, de még annyira sem sikerült a magaménak érezni őket, hogy amikor az udvaron sorban álltak, nem ismertem meg az osztályt. :) Ronan változatlanul nagyon kedves, és a többi kollega is végtelenül türelmes velem. (Annak ellenére, hogy ma elfelejtettek szólni külön nekem, hogy értekezünk. Bezzeg a szünetemről ketten is tájékoztattak, hogy nehogy lemaradjak róla.)

A végére a lényeg! Igen úgy tűnik, hogy dec. 22.-én, szombaton, helyi idő szerint reggel fél nyolcas indulással hazamegyek, :D és csak jövőre, január 4.-én pénteken fogok visszareppenni. Úgyhogy lehet készülgetni utókarácsonnyal, előszilveszterrel, szilveszterrel, utószilveszterrel, welcome- és búcsúbulikkal! J Ha esetleg ok kell ahhoz, hogy találkozzak veletek és igyunk is rá egyet! ;) A jegyfoglalásnak is volt egy apró sztorija. :) Csütörtökön megvettem az eurós bankkártyámmal a jegyet, de egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy van-e rajta annyi pénz. Ja, anya! Intézzél már légyszi nekem internet-bankingot!! Szóval, azért lefoglaltam, annak ellenére, hogy anyu se tudta megtudakolni nekem az otthoni anyagi hátteremet (mert éppen nyaralni vala). Így másnap telefon a bankba, megtudtam, hogy leemelték a pénzemet, úgyhogy innentől fogva csak remélni tudom, hogy ennek okán, és nem vett fel senki hitelt az én számlámra! :)

Zsuzsa! Amint megtudom, hogy mennyit keresek itt (ezt az apró részletet még mindig nem tudtam meg), szólok, hogy komolyan gondoltam-e, hogy elmenjek hozzád! Sajnos, mivel kétnaponta van csak repülő a Dublin-Dubai vonalon, valószínűleg csak egy hosszú hétvégéről lehet szó. De sebaj! :)

Isten éltesse aput sokáig! Ha megjöttök a nyaralásból, kéretik egy részletes élménybeszámolót írni, és mondjuk e-mailben elküldeni! (Tudod, onnan kezdjük, hogy megérkeztetek, és? ;)

Csókolok mindenkit, és ugyan má’, írjátok meg, hogy veletek mi van!