Igen, igen, a húsvéti szünetet is arra használtam fel, hogy hazamenjek egy kicsit a tavaszba. Na, ki emlékszik arra, hogy jó idő lett volna abban a bizonyos két hétben? Senki? Nahát! :)

Nagyon jó volt otthon. Találkoztam a rokonsággal (legalábbis egy részével), meg a barátsággal :), meg ilyenek. A mindenféle beülések, kiülések vagy csak leülések... nagyon jók voltak, tehát köszönöm aki megtisztelt a társaságával! :)
A visszaérést követően volt egy magyar-buli. Mit is mondjak? :) Két hét otthon levés után? Jól éreztem magam. ;)

Hétfőn meg, éppen ír órát tart Ronan pajtásunk, valamit magyaráz a táblánál. Mondanom sem kell, hogy én vagyok a legjobban lemaradva írből, ugye. Így leültem hátra egy asztalra, és jól láthatóan unatkoztam. Nos, pont ebben a pillanatban volt szíves Paddie (gyk. igazgató néni) beugrani. Na, most mi legyen? Felpattanjak, ezzel mintegy "elismerve", hogy pontosan tudom, hogy mit kéne csinálnom, de mégsem teszem? Vagy maradjak ugyanazzal az arccal, ülve az asztalon? Az utóbbit választottam, aztán egy mondvacsinált ürüggyel egy fél perc múlva (Paddie még mindig az osztályban) felpattantam és odamentem egy gyerekhez. Nem tudom, hogy ha nem fogok kelleni jövőre, akkor ez az okok között lesz-e.;) Ezért Carol tanácsára megpróbálom megelőzni a megelőzhetőt és én fogok beszélni Paddie-vel, mielőtt ő venne elő engem. :) Ennyi. A hétköznapok (azóta mindkettő) nem valami izgalmasak, de pénteken jön Cica, aztán meg Orsi barátnői, aztán Bálint, aztán Orsi megy el, úgyhogy asszem lesz esemény... ;)

csók